Első alkalommal ünnepelte önállóan március 15-ét a csomakőrösi közösség. A nagyszerű esemény azért is emlékezetes, mert ez alkalommal leplezték le a falu szabadságharcban, háborúkban elesett fiainak emléktábláját.
A műemlék avatását megelőzően a falu református templomában gyűltek össze a helybeliek és idegenből érkezettek. Bende Tamás lelkész Pál apostol szavaival magyarázta az emberi szabadság fontosságát: ti szabadságra hivatottak vagytok. A szabadság félreértelmezése viszont emberi tragédiákhoz, háborúkhoz vezetett és vezethet – hívta fel a figyelmet. Minden nemzetnek meg kell tanulnia, hogy a szabadságért folytatott küzdelemnek nem az egyén, hanem a közösség, a nemzet javára kell irányulnia. Csak így lehet egységet megvalósítani a közösségben, így tettek az elődeink is. Sokan közülük a közösség szabadságáért vesztették életüket, most jeltelen sírban nyugszanak, ezért volt szükség arra, hogy a faluban legyen egy emlékhely, ahol koszorút, virágot lehet elhelyezni emlékükre. Tisztelgés a múlt előtt, biztatás a jelen küzdelmeiben, reményt adó erő az elkövetkezőkért – domborította ki az emlékmű állításának fontosságát.
Az emlékművön három negyvennyolcas hős, a solferinói csata egy csomakőrösi áldozata, valamint az első és második világháborúban elesett 17–17 helybeli nevét vésték fekete márványba. Az ötlet Debreczeni Tamástól származik, aki a templomkertben szeretett volna elesett rokona számára kopjafát állítani, és amikor ezt elmondta, a lelkész ráébredt: ennél sokkal többre van szükség, Csomakőrös minden hőse megérdemli, hogy neve örökké fennmaradjon. Így születhetett meg – közösségi összefogás révén – az emlékmű.
A negyvennyolcas és a solferinói hősök kilétét a faluból elszármazott dr. Nagy Lajos ismertette. A világháborús hősökre Debreczeni Irénke néni emlékezett, pontos adatokat sorakoztatva fel az elesettek családi állapotáról, rokonságáról. Több korabeli gyászjelentőt is felolvasott – kiderült, az első világháborúban női hősi halottja is volt Csomakőrösnek.
A templombeli megemlékezésen verssel, énekkel lépett fel Debreczi Enikő, Porkoláb Andrea és Barabás József. A leleplezést megelőzően Thiesz Katalin népdalt énekelt, Szász Lajosné pedig olyan verset szavalt el, melyet sok-sok évvel ezelőtt, 16 évesen az országzászló előtt is elmondhatott. Thiesz János polgármester rövid beszéde, az áldás után lehullt a lepel az emlékműről, a jelenlévők az emlékezés koszorúit, virágcsokrokat helyeztek el előtte.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
