Ha március, akkor 1848–49-es emlékfutás. A csípősebb, hidegebb idő ellenére idén sem maradt el, hiszen a sepsiszentgyörgyi Gáll Lajos Futókör március 16-án szervezte meg a hagyományos, immár 12. emlékfutást. Tehát szaladással emlékeztek a 165 évvel ezelőtti forradalomra és szabadságharca a megyeszékhelyi sportegyesület tagjai, akik Erdővidékről rajtolva, tíz település érintésével érkeztek meg Sepsiszentgyörgyre.
A pénteki cudar időjárás után Csutak Tamás, a Gáll Lajos Futókör frontembere szombat reggel óriási érdeklődéssel várta a jelentkezőket, és kíváncsi volt arra, hányan hagyják maguk mögött az otthon melegét. Az első érkező Vajna Miklós volt, majd következett Nagy Ernő, Bihari Szilárd, Rácz Zsombor, Lakatos Éva, Mezei Lóránt és további tizennyolc futó. Összesen huszonöten dacoltak a hűvösebb idővel, és a bepakolást követően elindultak a tizenkettedik emlékfutás rajthelye, azaz Vargyas felé. Itt a település polgármestere üdvözölte az egybegyűlteket, ismertette a község történetét, majd jó utat kívánt a szaladóknak. Olaszteleken Tüzes Bölöni Ferenc lelkész és sok székely zászlós gyerek fogadta a futókat. Az út innen Barótra vezetett, ahol a város bejáratánál Dénes Edit testnevelő tanárnő és tanítványai csatlakoztak a csapathoz, és együtt érkeztek a település központjában levő emléktáblához. A következő megálló Köpec volt, majd következett Miklósvár. Itt a templom előtti emlékműnél több kisiskolás várta a futókat, s arra a kérdésre, hogy ki fog verset mondani nekik, mindannyian örömmel válaszolták: én! A folytatásban Nagyajta felé vezetett a szentgyörgyi szaladók útja, akik az iskola diákjainak kíséretében érkeztek meg a koszorúzandó emlékműhöz. Itt Bihari Edömér polgármester és Fábián Levente iskolaigazgató köszöntötte őket, s Fekete Levente unitárius lelkész ünnepi beszéde után áldását adta az emlékfutás résztvevőire. Bár az idő nem sürgetett, a kísérő autóbusz mégis időnap előtt távozott Nagyajtáról, maga mögött hagyva Csutak Tamást és Szőcs Domokost. Szerencse a „szerencsétlenségben”, hogy az eseményen forgató tévéstáb még nem hagyta el a települést, és ők szállították a következő megálló helyére a két lemaradt futót. Bölönben kis ünnepi műsorral várták a szaladókat, Hidvégen pedig Nagy Sándor református pap, tüzér főhadnagy sírját koszorúzták meg a szentgyörgyiek. Árapatakon Fülöp László lelkész és kis csapata várt a futókra, rövid beszédében szót ejtett a forradalomról és az úgynevezett árapataki fegyverszünetről. Előpatak érintésével és 63 km megtétele után a tervezett hat óránál öt perccel korábban érkeztek meg az emlékfutás résztvevői a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban található negyvennyolcas emlékműhöz. Itt Sztakics Éva, a megyeszékhely alpolgármester asszonya üdvözölte őket, és abbeli reményét fejezte ki, hogy jövőben is akadnak olyanok, akik a futás révén újra tisztelegni fognak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc nagy személyiségei, valamint eszméi előtt. Az esemény záróakkordjaként Csutak Tamás, az emlékfutás szervezője elmondta: „Barátaim, örülök, hogy itt voltatok, öröm volt veletek lenni és együtt szaladni, s nagyon remélem, jövőben ismét találkozunk.” (csutak–tibodi)
