Senki sem vonja kétségbe, hogy Románia egészségügyi rendszere rossz, elavult, pénzzabáló, hogy gyökeres reformra, átszervezésre lenne szüksége.
Ám ahogyan a múlt héten Eugen Nicolăescu miniszter bedobta a köztudatba, miszerint a „betegkopasztó” intézményeket – az egészségbiztosítási és közegészségügyi hatóságot – egyik pillanatról a másikra felszámoltatja, és szakembereit szélnek ereszti, hogy a megtakarított pénzzel a betegeket szolgálják, azt bizonyítja, a szoclib miniszterek ötletszerűen dolgoznak, pillanatnyi lelkiállapotuk függvényében durálják magukat neki a cselekvésnek. Állítólag maga a kormány mit sem tudott e tervekről, vagy legalábbis áldását még nem adta rá. Annyi ellenben biztos, hogy a liberális miniszter még a köz- és parlamenti vita előtt a nyolcrégiós közigazgatási átszervezést kőbe vésettnek tekinti, s e központokban kívánja átszervezett vagy egyszerűen csak kikozmetikázott intézeteit összevonni. Hogy miként képzeli el, most inteni be, hogy a Brassót, Marosvásárhelyt vagy Szebent magában foglaló Központi Régióban Gyuferhérvár diktáljon a valódi centrumok helyett – még nem tudni. S mert a miniszter nemrég afféle parasztgőggel szögezte le, csalhatatlan, mindent tud a rendszerről, előkészítetlen átszervezési elképzeléseit a minisztérium honlapján április 15-ig egy hónapos közvitára bocsátotta. Az újabb kori román centralizációs hajlam nevében növelnék a tárca adminisztratív kapacitását, a központi döntéshozatalt, és az országos közegészségügyi stratégia mihamarabbi életbe ültetésétől a miniszter az orvosi szolgáltatások minőségi növelését várná, és elégedett betegeket.
Közvitára bocsátja tehát azt a törvénytervezetet, amely megszünteti a jelenlegi 40 megyei közegészségügyi intézményt, és helyettük nyolc regionális hatóságot hozna létre. És végre – ez igazi újdonság – nyilvánosságra hozzák a biztosítottaknak járó minimális és kötelező szolgáltatáscsomagot is. Hogy sok illúziót ehhez ne fűzzenek a betegek, jó előre közölte, e csomag csak icipici lesz. Akinek meg egészsége jobban megrokkant, az nyugodtan forduljon magánkórházakhoz, s a költségeket leírhatják évi adójából – 1000 euróból például 500-at. Ha a gazdasági valóság megengedi. Ha nem, nem.
A miniszterelnök egészségügyi tanácsadója akár Bálám szamara, úgy állt a Nicolăescu-féle reform hallatán. Cepoi csak annyit bökkentett, nem hiszi, hogy a megyei egészségbiztosítási pénztárak megszüntetése lehetséges lenne, legfeljebb azok átszervezése. Nicolăescu harcol még kicsit, majd feladja, mint korábbi terveit is.
