GlosszaTörténelemhamisítás!

2013. március 20., szerda, Nyílttér

A székelység története címmel olyan történelemkönyv jelent meg, teljesen a román állam pénzén, amely románellenességet olt a magyar gyerekekbe. A könyv olyan hamis, mint egy rossz neveletlen kutya, és főleg a románok méltóságába harap bele – reklamálja a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fóruma.

A minisztériumi illetékesek mindenfélét kitalálnak, és olyanokat állítanak, hogy ez egy kézikönyv, ami nem minősül tankönyvnek, és tudományos szempontból megfelel a történelmi valóságnak. A tekintélyes Adevărul napilap három, egymást követő számában (március 14., 15., 18.) is foglalkozik a könyvvel, és több jelentős román történész is állítja, hogy a kiadvány rengeteg pontatlanságot és durva ferdítést tartalmaz. Nem is értem, hogy miért nem zúzzák be, vagy vetik máglyára, ahogy az régebben szokás volt? Azt is írja az újság, hogy a könyvet Budapesten írták. Ezek után meg kellene tiltani ilyen jellegű könyvek behozatalát. Amikor 1967-ben megjelent az Erdély története című könyv Budapesten, akkor Bukarestben a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának február 27–28-i ülésén az ott levő magyar nemzetiségű dolgozók egyértelműen elítélték azt, pedig nem is látták a könyvet, mert nem volt szabad behozni Romániába. (Később ebből a tanácsból a Magyar Nemzetiségű Román Dolgo­zók Tanácsa lett.) Most is meg lehetne szervezni egy ilyen ceremóniát, és a székely-magyarokkal kellene elítéltetni a könyvet. Ezzel lehetne például bizonyítani a román állam iránti lojalitásukat. A történelmet nem is tankönyvekkel kellene oktatni, hanem olyan történelmi (mese)filmekkel, mint amilyeneket Sergiu Nicolaescu is forgatott, és amelyeken nemzedékek nevelkedtek. A román történelemből így sikeresen kigyomlálták az olyan részeket, ahol a moldvai vagy havaselvi uralkodók, vajdák vagy fejedelmek a magyar királyok vazallusai voltak, és néha megregulázták őket, ha meg találtak feledkezni arról.
Azok, akik most részt vettek a március 15-i ünnepségen, még nem is tanultak ebből az új könyvből, és máris eléggé el nem ítélhető módon autonómiát követeltek. Mi lesz azokból, akik most az új kézikönyvből tanulnak?! A román történészek és a civilek is leginkább azt kifogásolják, hogy a történelemkönyv szerint a románokat mint szolgákat hozták, telepítették be Erdély bizonyos részeire. Én nem vagyok nyelvész, de az inkriminált rész azt tartalmazza, szó szerint: „A felszabadított székelyek helyét máshonnan érkező szolgáló emberekkel kellett pótolni.” A szolgáló emberek tudtommal nem szolgák, mert én is szolgáltam a román hadseregben, és mégsem voltam szolga. (Lehet, hogy a tiszti szolga tényleg szolga?) Továb­bá a szolgáltatásokban tevékenykedők sem szolgák. A kézikönyv írói viszont fogalmazhattak volna sokkal körültekintőbben. Írhatták volna, hogy Erdélybe román minisztereket telepítettek be. Ez sokkal jobban hangzana, bár a minister latinul szolgát, segédet jelent. De az mégsem jut senki eszébe, hogy a román kormányban válogatott szolgalegények (miniszterek) robotolnak. Különben már egy román énekből is tudni lehet, hogy Erdélyben kik az urak és kik a szolgák. A nóta ugyanis azt mondja: Noi suntem români, noi suntem români /, noi suntem aici în veci stăpâni. Ami magyarul azt jelenti, hogy Románok vagyunk, románok vagyunk, / az urak itt örökre mi vagyunk. Ebből is kitetszik, ki az úr a háznál. A reklamálóknak tökéletesen igazuk van, mert szüleiket, nagyszüleiket bizonyosan nem szolgaként telepítették be az első és második világháború után az úgynevezett Székelyföldre, hanem kimondottan uralkodóknak, uraknak: prefektusoknak, tisztviselőknek, tanítóknak, mindenféle aktivistáknak, gyárigazgatóknak. No és munkásoknak is, hogy javuljon a nemzetiségi arány. De a munkásság mégsem szolgaság.
A magyarok és a székelyek kitalálhattak volna valami jobb történelmet maguknak, ami nem sért senkit, csak őket magukat. Például olyan eredetmítoszt, ami sokkal hihetőbb lenne, mint ez a mostani. Lehetne azt tanítani, hogy a székelyek Csaba királyfival az élen űrhajóval érkeztek valami idegen bolygóról, és leigázták az itteni őshonos népességet. Erre bizonyíték a székely himnusz, amely Csaba királyfit csillagösvényen emlegeti. A román történészek szerint az sem igaz, hogy az első világháborúban a sipoti fogolytáborba a székely megyékből több mint 17 000 embert internáltak, ahonnan alig 3000-en tértek haza. De nemcsak a magyarok hamisítják a történelmet, hanem a románok is. Egy Florin Iepan nevű bánsági filmes olyan dokumentumfilmet készített Odessza címmel, amelyben arról van szó, hogy Anto­nescu utasítására a Román Had­sereg partizánakciók megtorlása miatt több mint 22 000 civilt gyilkolt meg Odesszában 1941 októberében. Erre Alex Mihai Sto­enescu történész azt mondta, hogy manipuláció, ez a szám a fantázia szüleménye, és a halottak száma csak néhány száz és néhány ezer között mozoghatott. Ha egyáltalán mozoghatott...
Csúnya dolog hamisítgatni a történelmet.
 

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1701
szavazógép
2013-03-20: Nyílttér - Bogdán László:

Mit eszünk és mit etetnek meg velünk? (Magasles)

A lavina általában úgy indul, hogy elszabadul egy hógörgeteg, gurulni kezd lefelé a hegyoldalon, és nő, nő, mint a mesebeli kis gömböc. Romániát hetekig fel­tupírozott és igaztalan(nak tűnő) vádak sorozata érte az importált lóhús miatt.
2013-03-20: Emlékezet - József Álmos:

A filmvetítés fél évszázada Sepsiszentgyörgyön (1902–1956)

A szórakoztatóipar egyik fontos alapköve, a mozgófilm története a 19. század végére nyúlik vissza, amikor Louis Aimé Augustin Le Prince 1888 októberében az angliai Leeds egyik külvárosában  mindössze 18 képkockából álló filmet készít.