A kiegyezés után a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztérium egyik fontos feladatának tekintette a telekkönyvezést Erdélyben. Mivel a hatalmas munkát csak úgy lehetett elvégezni, ha megfelelő és elégséges számú, a telekkönyvezést ismerő személyt toboroznak, sok időt vett igénybe, míg sikerült megvalósítani a kitűzött célt. Háromszéknek adott utasításokról tájékoztat az alábbi levél:
„Méltóságos Grof Kálnoky Dénes Urnak – A Nagyméltóságu Magyar Királyi Minisztérium folyó év április 23-ról 917 szám alatt kelt rendeletéhez képest Erdélyben a telekkönyvezést a lehető, és a begyakorlott munkaerő aránya szerint nagy mértékben lévén eszközlendő. Nemes Háromszék terűletén Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Ilyefalva, és Bereck e részben értesitet autonom városi községeken kivűl, Sepsibacon, Barót, Szárazajta, Köpec, Miklósvár, Középajta, Bölön, Árkos, Bikfalva, továbbá Lemhény, Esztelnek, Szentlélek, Polyán, Ozsdola, Gelence, Zágon, Zabola, Kovászna, és Dálnok községekben már a jövő hónapban egy-egy telekönyvi tisztviselő ki fog szállni a helyszinelési munkálatok megkezdése végett. A Kézdivásárhelyen, és Sepsiszentgyörgyön működő tisztviselők lesznek a többi hozzájuk közelebb esők felűgyeletével, valamint azzal is megbizva a telekönyvi helyszinelésre vállalkozó alkalmas kebelbéli egyéneket felvegyék, beoktassák, s a Főméltóságu Magyar Királyi Igazságűgyi Minisztérium folyó év augusztus 29-én 907 elnöki szám alatt kelt rendeletében megszabott dijak melett alkalmazzák. Erről Méltóságodat azon megjegyzéssel szerencsés a Telekönyvi Igazgatóság értesiteni, hogy az oda bekűldendő telekönyvi tisztviselők névsorát elindulásuk előtt Méltóságoddal közölni nem mulaszthatja el. Addig pedig hivatalos tisztelettel kéretik fel Méltóságod, hogy a nevezett községeket illetően a kellő rendeletet kibocsájtani, s azoknak elöljáróit oda utasitani méltoztassék, hogy a kiszállandó tisztviselők számára a volt Királyi Főkormányszék által 1867-ben 28103 szám alatt, és 27855 – szám alatt kelt belűgyminisztériumi rendelet értelmében kiszabott természtbeni javadalmukat előkészitsék, és az évszakok kivánalma szerint kiszolgáltassák.
A Magyar Királyi Miniszteri Tanácsos a Telekkönyvek Igazgatója, Nagy Miklós”
(Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár 8. fond, 49. dosszié, 1. lap)
A telekkönyvezést Háromszéken 1868-ban kezdték meg. A tisztviselők bérét mezőgazdasági termékekben is lehetett fizetni. Erdélyben a magyarul vagy németül nem tudó románoknak lefordították román nyelvre is a vonatkozó törvényeket:
„Az Erdélyi Királyi Biztostól – Boldizsár Ferenc Erdélyi Telekkönyvi Igazgató e cim alatt »Telekkönyvi Oktató« egy román nyelven megjelent munkácskát adott ki melynek célja, a telekkönyvi űdvös, de uj intézményt a néppel közelebbről megismertetni, azt a telekönyvi magánűgyletekben utasitani, tanáccsal ellátni, s ez által az intézményt népszerűvé tenni hivatott. Kolozsvár, november 22-én, 1870.”
(Sepsiszentgyörgyi Levéltár, 8. fond, 49. dosszié, 3. lap)
