– A reformkor előkészítette a változásokat, az olasz és a francia forradalomnak szintén szerepe volt a magyar forradalom kitörésében, mely történelmi pillanat olyan súllyal van jelen a magyar történelemben, hogy március 15. a magyar nemzet ünnepévé vált. Mi hatott 1848. március 15-én oly mértékben, ami miatt úgy tartjuk, hogy ennek a napnak az az igazi történelmi jelentősége, hogy felmutatott egy jövőképet?
– Soha a történelem folyamán önkéntesen olyan hirtelen a magyarság nem fogadott el egy programot, bárhol élt akkor a világban, de főleg Magyarországon és Erdélyben, mint a 12 pontot 1848-ban. Ez azért történhetett meg, mert a 12 pont valóban egy program volt, ami jövőképet alakított ki a magyarság számára. Az osztrák, a Habsburg-hatalom által elnyomott magyarság ekkor ízleli meg a szabadság ízét, szellemét, ugyanakkor elképzeli, hogy túllép egy ténylegesen túlhaladott rendszeren, és nemzeti szabadságot kap, ha nem is teljes egészében nemzeti szabadságot, mert 1848. március 15-én nem Magyar­ország teljes függetlenségét, hanem az intézmények függetlenségét követelték. Miután a forradalom átcsapott szabadságharccá, ak­kor már a kérdés másként tevődött fel, hiszen Ausztria és szövetségesei megtámadták Magyarországot, akkor már meg kellett védeni 1848 vívmányait.

Forradalomból szabadságharcba
– A program, a tizenkét pont nagyon pontosan határozza meg a követeléseket, de ugyanilyen pontosan mérhetőek 1848 eredményei is?
– Hangsúlyozni kell, hogy a forradalom teljesítette programját. Arról volt szó, hogy meg kell haladni a feudalizmust, a jobbágyrendszert, és azt, hogy a magyarság olyan különböző társadalmi rétegekre bomlott, amelyek kasztszerűen elkülönültek egymástól, és a nemzet gyakorlatilag a nemesi nemzetet jelentette. Ezt meghaladva, az úgynevezett áprilisi törvények, amelyeknek egy részét már márciusban meghozták, és amit a Habsburg-hatalom elismert, az uralkodó ott volt a kihirdetéskor Pozsonyban, megnyitották a polgári átalakulás számára az utat. A jobbágyfelszabadításra, a törvény előtti egyenlőségre, a közös teherviselésre, a sajtószabadságra, az Erdéllyel kötött unióra, a nemzeti hadsereg létrehozására és az egyéb követelésekre vonatkozó törvények elfogadása azt jelentette, hogy a feudális rendszert, a Habsburg-hatalomnak azt a berendezkedését, amit abszolutizmusnak nevezünk, megtörte, és arra irányult, hogy alakuljon ki alkotmányos monarchia, Ausztria is alakuljon át alkotmányos monarchiává. Kossuthék ezzel a követeléssel mentek Bécsbe 1848 márciusában. És ebben az esetben ki tudott volna egyezni az osztrák és a magyar fél. Ezt sokallta az uralkodó osztály és a hatalom, ezért a nemzetiségek felbujtásával hátba támadták a magyar forradalmat és a békés átalakulást. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy 1848 márciusában békésen kezdődött a magyar forradalom, az egyetlen európai forradalom, amely békésen, sőt, némely történészek szerint alkotmányosan kezdődött.
– A Magyarországot megtámadó Habs­burg-hatalom tulajdonképpen a forradalommal, a forradalmi vívmányokkal ment szembe, ez volt az a fordulópont, amikor a forradalom átalakult szabadságharccá. Lett volna más kiút?
– 1848 őszén, amikor fegyveres támadás indult Magyarország ellen, Ausztria nem ismerte el az addig elfogadott törvényeket. Úgy tevődött fel Magyarország, a magyarság számára a kérdés, hogy vagy teljes fegyverletétellel, teljes önmegadással, feltétel nélkül elfogadja azt, amit a Habsburg-hatalom diktál, vagy megvédi a kivívott eredményeket. A magyar kormány nem volt hajlandó elfogadni a feltétel nélküli megadást, ugyan Batthyányi miniszterelnök, és aki mel­lette volt, mindenki nagyon ki akart volna egyez­ni a Habsburg-hatalommal, arra, hogy feltétel nélkül elfogadja azt, amit a Habs­burgok megállapítottak, nem volt hajlandó.
– Mi lett volna annak a kompromisszumnak a lényege, amibe talán belement volna Magyarország? Melyek voltak azok a jogok, amelyek ha megadatnak, akkor a magyar kormány elfogadja a Habsburg-feltételeket?
– Magyarország elfogadta volna, hogy az uralkodó közös legyen, ezt nem vitatta el senki. De azokról a jogokról, amelyeket a 12 pontban felsorolnak, és amelyeket békés úton már részben megvalósítottak, nem mondhattak le. Már márciusban kimondták a jobbágyok felszabadítását, az áprilisi törvényekben leszögezik a polgári átalakulás törvényeit, azokat, amelyeket Nyugat-Európa, főleg Franciaország már elfogadott, és amelyekkel elindult Magyarországon a rendszerváltás. 1848. március 15. után a jobbágyság, tehát a magyarság többsége szabad emberré válik, szabadságot kap, és valóságosan is a nemzet részévé válik, a népet beemelik az alkotmány sáncai közé. A vagyoni különbség megmarad, ez a polgári nemzet jellemzője, de a jogkülönbség eltűnik, a törvény előtt mindenki egyenlő. Ez akkor már mind valóság volt, nem adhatták fel ezeket az eredményeket.

Háromszék önvédelme
– A háromszékiek önvédelmi harcát megelőzően a székelység visszakövetelte korábbi szabadságjogait, de ez irányú törekvése eredménytelen maradt. Mi volt ennek az oka?
– A székelység és benne Háromszék nagy lelkesedéssel fogadta a forradalmat. 1848 márciusában azt kérte a székelység, hogy azokat a jogokat, amelyeket a Habsburg-hatalom erőszakkal elvett, most kapja vissza. Ezekkel még Kossuthot is többször megkeresik a székelyek. Kossuth akkor azt mondta: Székely uraim, a világon senki sem szereti jobban a székelyeket, mint én – és ez így is volt –, de most nem külön jogokat osztunk, és nem is áll módunkban jogokat visszaadni, hanem egy nagy jogra van szükség, a szabadság jogára az egész társadalom részére. Ezt nem volt könnyű megérteni, hiszen ha egyszer elvettek valamit erőszakkal, azt vissza lehet szerezni. Csakhogy 1848 megszünteti a régi rendszert, és az új rendszerben már a külön rendi jogoknak nincs helyük. Ezt nehéz volt megértetni. Ezt a székelység tulajdonképpen csak Agyagfalván fogadta el teljes mértékben 1848 októberében. Berde Mózes ugyanazokat hirdeti ki, amit Ma­gyarországon már elfogadtak, és a kolozsvári országgyűlés is kimondott, hogy ezentúl a törvény előtt mindenki egyenlő, és ez természetesen vonatkozik Székelyföldre is.
– A székelység megvívja a maga külön szabadságharcát, de az egész magyar szabadságharcon belül. Ebben Háromszéknek oroszlánrésze volt. A Habsburg-hatalomnak sikerült mozgósítania minden erejét, ami Erdély­ben volt, főleg a szász vidéken, és emellett a nemzetiségeket is, főleg a románokat, részben a szászokat is, és ezek egyesült erővel 1848 őszén kiszorítják a magyar nemzetőrségeket, megszállják Erdélyt, kivéve Háromszéket.
– Háromszék 1848 októberében kimondja önvédelmi harcát, és a székelység ebben a törekvésében segíti. A székelység Háromszé­ken elhatározza, hogy kiküszöböli azt a csorbát, ami a magyar fegyveres erőn esett azzal, hogy kiszorították Erdélyből, és megvédi a szülőföldet. Olyan mozgósító erővel lép fel Há­romszék és vezetősége, Berde Mózes és a Kis Komité, a forradalmi mag, benne Gábor Áron, hogy Háromszéket egyik napról a másikra fegyverbe állítják, és a határszélre vonul a fegyveres nép, tíz-tizenkétezer ember. És ak­kor küldi Háromszék az üzenetet Puchner­nek, hogy senkit meg nem támadunk, de aki őket megtámadja, azt fegyverrel fogadják. Ez szent volt, és Háromszék ezt be is tartotta.
– Sokszor elhangzik 1848-cal kapcsolatban, hogy Háromszék önvédelmi harcának rendkívül nagy jelentősége volt a magyar szabadságharc szempontjából is. Hogyan hatottak az itteni események a magyarországiakra?
– A magyar forradalom és szabadságharc szempontjából ennek azért volt rendkívüli jelentősége, mert lekötötte azt az ellenséges erőt, amely meg akarta támadni Magyar­országot Nagyvárad térségében, és amire megvolt a terv. A Pestről Debrecenbe menekült magyar kormányt ott akarták megtámadni nyugatról is, keletről is, délről is. Be is vallja az osztrák haderő parancsnoksága, hogy ez a terv. Ellenben Háromszék úgy lekötötte az ellenséges haderőt, hogy nem tudott eleget tenni annak a feladatának, hogy Nagyvárad környékén hátba támadja a magyarokat.
– Európának mit adott a magyar forradalom és szabadságharc?
– Európa csendes, újra csendes – írta Petőfi. – A forradalmakat fegyverrel leverték, és elcsendesült Európa. Magyarország, a magyarság magára maradt. És egymaga vállalta azt, hogy megvédi nemzeti szabadságát, megvédi kivívott szabadságjogait, és ezért képes áldozatot hozni. Európa közvéleménye ezt rendkívül nagyra értékelte.

Az elismerésről
– A Magyar Érdemrend Középkeresztje átvételekor azt mondta, külön öröm az ön számára, hogy ezt a kitüntetést Sepsiszent­györgyön kapja. Kérem, ossza meg velünk ez irányú gondolatait.
– Székelyföld történetének kutatása az utóbbi időben fellendült, számos helytörténész kitűnő munkát végzett, és ezáltal ma valóban jobban ismerjük a székelyföldi eseményeket, mint tíz-húsz évvel ezelőtt. Idő­sebb kutatóként, aki talán az elsők között kezdtem Háromszék, majd egész Erdély 1848–49-es forradalmát és szabadságharcát tanulmányozni, ez az elismerés azt jelenti, most már nemcsak Erdélyben és nemcsak a történészek figyeltek fel arra, amit letettem a történelmi érdeklődés asztalára, hanem a magyar közvélemény, a magyar társadalom is értékeli ezt a munkát. Számomra külön öröm forrása, hogy a kitüntetést Sepsiszent­györgyön vehettem át, mert itt találkoztam diákkoromban a Székely Mikó Kollégiumban azzal a történelmi örökségszellemmel, amely aztán ott munkált bennem. Édesapámnak is köszönhetem ezt az érdeklődést, mert gyermekkoromban sokat mesélt Rákócziról, 1848-ról, Kossuthról, a családban is voltak ilyen hagyományok, de azért mégiscsak a tanáraim hatottak leginkább rám e tekintetben, és határoztam el, hogy annak a nyomába szegődöm, ami Háromszéken történt 1848-ban. Ezzel kezdtem, majd később kiszélesítettem kutatásaimat Erdélyre. Ma is fontos ébren tartani a történelmi tudatot, azt, hogy az elődök nem nyugodtak bele, hogy térdre kényszerítsék, és egyszerűen azt tegye velük egy idegen hatalom, amit akar, hogy semmibe vegye azokat a történelmi jogokat, melyeket a székelység vérrel és áldozatokkal kivívott magának. Ebbe nem volt hajlandó belemenni a székelység, és ez jelenleg is benne van a levegőben.