A nagy decemberi robbanás után huszonhárom évvel – bizonyára a meglehetősen szerény eredményeket hozó, elhúzódó rendszerváltás és a hatalomra került kétharmados többség időnként lángra lobbanó nacionalista mozgolódása okán – az erdélyi magyar–magyar kapcsolatok is új fordulatot vettek.
A belső ellenzék valamelyest radikalizálódott, a hatalmát vesztett szövetség némely szószólója levetette eddig ismert, udvariasra festett maszkját, s úgy nyesi, üti, mocskolja vélt ellenfeleit, mintha az visszafordíthatná az időt, s e rémálom, a hatalomvesztés elszállna, mint a szél.
A rég pártként működő szövetség volt első embere újabban a magyarországi szoclib sajtóba írogat, most épp a HVG-ben értekezik Román régiók és magyar megyék címmel, de a beharangozott témától elkanyarodva először azt tisztázza: nem vett részt a „forintcsinálta erdélyi politikusok” szervezte tiltakozáson, mert úgy ítéli meg, az a több ezer ember csak azért gyűlt össze Marosvásárhelyen, hogy „lenullázza a romániai magyar érdekvédelem eddigi eredményeit”. Ráadásul ostobának is tartja a tüntetés résztvevőit, akik abban a hitben ringatják magukat, hogy „csak föl kell mutatni a tömegakaratot, és meglesz az eredménye”, azaz az „Erdély keleti felében elhelyezkedő székely régió autonómiája”. Markó szerint ezzel ámították, ezt sugallták a „helybeli orákulumok és a magyarországi emisszáriusok” a „pár ezres tömegnek”. Elsírja, hogy a „verejtékesen megszerzett parlamenti mandátumainkkal sem sikerült” kormányra kerülniük, s pontosítja búját-baját is: „ellenzékben rövid távon sok jóra nem számíthatunk”. És „a két kő közt őrlődő RMDSZ-politikusok nehezen birkóznak meg a gazdasági válság nehézségeivel küzdő emberek csalódásaival”, valamint a „kettős állampolgárság mámorával feledtető sok-sok erdélyi magyar illúzióival”. Miután az autonómiatüntetés szervezőit „forintcsinálta politikusoknak” nevezi, résztvevőinek jellemzésére felemlegeti az árpádsávos lobogókat és románellenes bekiabálásokat, s igyekszik bevésetni olvasóiba ama hitét: az eljelentéktelenedett RMDSZ-es parlamenti frakció okán „a már visszaszerzett jogaink elvesztése is küszöbön áll” – s mert a baj csőstül jön, vizionálja, hogy „a különböző helyzetekben élő magyar közösségek szembefordulhatnak egymással”. S ennek felelőssége kié is lehetne, ha nem a magyar kormányé, mely azt az illúziót kelti, hogy az autonómia „hamarosan belovagol hozzánk nyugat felől vitézkötésben”.
Vádol, megbélyegez, sérteget a volt elnök. Hazai és magyarországi politikusokat, újságírókat, egyszerű embereket, eszméket, álmokat, ideálokat. Holott nem is olyan rég egységgel, összefogással, élhetőbb Erdéllyel toborozta választóit. Az álarc rég lehullt.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.