Szeretném a nyilvánosság erejét kérni a baróti életminőség javítása érdekében. Nem kérek sokat, csak annyit, hogy a városka lakosságára emberként tekintsenek, és ez ne csak a választások előtti hetekben legyen fontos a különböző pártoknak. Úgy veszem észre, az emberek már belefáradtak, hogy jogaikat érvényesítsék. Rájöttek, hogy falra hányt borsó a próbálkozásuk.
Az előző városvezetés szélmalomharcot folytatott, a jelenlegi pedig (a választók bíztak benne, hogy javulás történhet) a megnyert választás után hozzálátott a vízhálózat cseréjéhez, de az elmúlt tíz hónap alatt csak csatatérre hasonlító utcák, járdák, poros közterek és rendszeres csőtörések történtek. A várost a szél takarítja, a szelektív hulladékgyűjtő konténerek megteltek, és a kihulló műanyag flakonok a kóbor kutyák játékszerei.
Múlt héten bejelentés nélkül szünetelt a vízszolgáltatás a város teljes területén, még egy lajtos kocsit sem hoztak ivóvízzel (és ez már nem az első eset). Az emberek semmibevétele ez. Más városban beütemezik a hálózat cseréjét: éjfél és reggel hat óra között dolgoznak, hogy a lakosság minél kevesebbet érzékeljen. Ha előzetesen tudatják a munkálatok idejét, tudunk vizet tartalékolni. Itt sajnos ez nem így működik. Az „ivóvíz”-nek nevezett folyadék minősége pedig még a mosásra is alkalmatlan.
A polgármesteri hivatalnak nincs ügyfélszolgálati irodája, a pénztár naponta pár órát működik, de akkor is egymást tapossák az emberek, míg az ablakig érnek, ahol egy térdeplő mozdulattal tudnak csak kommunikálni a pénztárossal. Ez mind a lakosság lenézése. Pedig vannak jó példák is (de sajnos, más városban). Kézdivásárhelyen a polgármesteri hivatal pénztáraiban mosolygós hölgyek fogadják az ügyfelet, akik sorszám húzása után leülve várhatnak sorukra. A pénztáros sincs eldugva egy rácsos, tömör faajtó mögé, hanem üvegfal mögül végzi munkáját.
Úgy gondolom, hogy ezek jobbításához elsősorban nem pénzre, hanem odafigyelésre lenne szükség, és akkor Barót lakói is jobb kedvvel mennének haza, jobban éreznék magukat lakóhelyükön, és nemcsak laknának, hanem élnének is városukban.
Mindezt saját nevemben fogalmaztam meg, de tudom, hogy nagyon sok ember hasonlóan gondolkodik, csak nem tud – vagy nem akar – szólni. Ezt a levelet egy hete írtam, de a technika ördöge nem engedte eljutni a szerkesztőségbe. A helyzet azóta sem javult. Értesítés nélküli vízhiány napközben, húsvét előtt. Sem mosakodni, sem mosni, sem főzni nem lehet. Így kíván a város illetékes szerve kellemes húsvéti ünnepeket a lakosságnak.
BERKES PÉTER, Barót
