Nem csoda, olyan méretű óriáscég veti meg lábát vidékünkön, mely nem csupán a közvetlen szakterületet – a primer fafeldolgozás területén Háromszéken jelenleg mintegy hatvan-hetven kis vállalkozásról beszélhetünk –, hanem az egész ágazat, sőt, a bejelentett energiatermelés okán más ágazatok piaci helyzetét is befolyásolja. És itt nem föltétlenül a fakitermelés felgyorsulására gondolunk (ezt egyébként is más jogi és piaci keretek szabályozzák, a tervezett kapacitások pedig azt is előrevetítik, hogy a háromszéki rönktermelés aligha fedezi majd a leendő rétyi gyár nyersanyagszükségletét), hanem arra, hogy egy méretében az eddigiekhez képest nagyságrendekkel nagyobb szereplő színre lépése miként alakítja át az ágazatot és egész környezetét.
Bagoly Miklós, az Asimcov vállalkozói szövetség elnöke, egyben a fásokat tömörítő szaktestület és a ProWood klaszter vezetője a feleségről szóló régi székely viccet idézi: rossz a rosszal, de rosszabb nélküle. Egy ilyen méretű beruházás kétségtelen pozitív hatásai óriási jelentőségűek, véli a szakember, ám a piaci folyamatokban hátránya is lehet, elsősorban a helyi kis deszkagyárosokra nézve, annak ellenére, hogy az itt előállított termékek nagy részét külföldön értékesítik majd. A modern technológia, a rendkívül hatékony működés ugyanis nagyon hamar azt eredményezi, hogy a rönk ára magasabb lesz, mint jelenleg, s ez a kis fűrésztelepek ellehetetlenítését hozhatja – véli a szakember. De ez egyben a termék, vagyis a deszka árát is növeli, ami a helyi feldolgozóipar számára okozhat majd nehézséget. Ugyanakkor a bejelentett munkaerő-szükséglet könnyen felszippanthatja a szakképzetteket. Bagoly Miklós úgy látja, az esetleges negatív folyamatokat ellensúlyozni kell, s ez többféle módszerrel valósítható meg. Fon­tos szempont, hogy kizárólag fenyőfatermékek előállítására kívánnak szakosodni. Ez a szempont elsősorban Erdővidék­re néz­ve jelentős, hiszen itt már évek óta a lombhullató fa jelenti a legfontosabb nyersanyagot – erősíti meg kérdésünkre Kompo­rály Viktor, a baróti Ex-for Kft. vezetője. A szakember azonban a közeli csíki fenyőfát feldolgozó kisvállalkozók tapasztalatából okul­va (itt korábban a szászsebesi Schweighofer-gyár nyersanyag-beszerzései nagy árnövekedést váltottak ki a piacon) úgy látja, az újabb nagy kapacitás beindulása óhatatlanul a kis üzemek tömeges felszámolásához vezet Há­romszéken is. Az erdővidéki vállalakozó egyébként – bár kevés információval rendelkezik – mesébe illő fordulattal fogalmazott: egyik szemünk sír, a másik nevet. Hiszen csakis fejlődést jelenthet, ha egy ilyen, magas technológiával rendelkező vállalat betelepül, ám annak kedvezőtlen hatása a helyi termelőkre, általában a piacra, aligha látható ma. Az tény, hogy akkor éri meg egy ilyen méretű beruházás, ha viszonylag közel lesz kapható nyersanyag, márpedig ekkora mennyiségre még a környező megyék bevonásával is nehéz lesz szert tenni (a tervek szerint például napi 1000–1500 köbméter fenyődeszka hagyja el a szalagokat, s csak összehasonlításként jegyezzük meg, hogy az eddigi háromszéki termelés havonta néhány száz köbmétert tett ki). A gyártelepítési döntésben bizonyára az is szerepet játszott, hogy a zöld­energia-termelés újabb időszaka kezdődik, a zöldkártya-rendszer bevezetése pedig hét évre meghatározza ezt az ágazatot is – mondta kérdésünkre a szakember.
A tervezett erőműkapacitás kapcsán egyébként Bagoly Miklós is nagy lehetőségeket lát a biomassza-felhasználás fellendülését illetően. A rétyi gyár melléktermékei ugyanis aligha fedezik a szükségletet, így nemcsak a korpának, hanem az energiafűznek is új piaca lehet. Ugyanakkor a helyi bútorgyárak helyben vásárolhatnak jó minőségű deszkát. Az Asimcov elnöke az együttműködést felajánlva tárgyalt a csoport tulajdonosával, meghívta a Szent György Expó keretében szervezendő zöldenergia-konferenciára, és reméli, hogy a faipari és a zöldenergia-klaszterrel is gyümölcsöző kapcsolatot tudnak kialakítani.
A megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke azt szeretné, ha már a gyártelepítés időszakában egyértelművé válna a beruházó szociális érzékenysége, helyi kötődése. Édler András szerint ez például abban mutatkozna meg, ha a beruházás megvalósításába minél több helyi vállal­kozót vonnának be. A cég helyi bejegyeztetése pedig azért volna rendkívül fontos, mert akkor az adók ténylegesen a helyi közösséget gazdagítanák.