Az autizmus százezer gyerekből négyet, azok közül is általában fiúkat érint. Sok éven át fejlődési rendellenességnek hitték, ám valódi oka ismeretlen, kialakulásában feltehetően genetikai és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az elmúlt években egyre több esetet diagnosztizáltak. Ez nem jelenti azt, hogy egyre több lenne az autista gyermek, csak a diagnosztikai módszerek fejlettebbek.
Az autizmus kialakulásának pontos oka nem ismert, a kutatások szerint több tényezőre vezethető vissza. A háttérben egészen sok ok állhat, például genetikai, neurobiológiai vagy pszichológiai tényezők. Nem egészen tíz génről vélik úgy, hogy szerepe lehet az autizmus öröklődésében, ezenkívül az X-kromoszóma törékenységére és egyéb génhibákra is gyanakodnak. Bizonyos ingerátvivő anyagokkal, elsősorban a szerotonin mennyiségével kapcsolatos rendellenességek is felelősek lehetnek az agyműködés megváltozásáért. Ugyanakkor számos elmélet szerint a betegség társas-érzelmi, kognitív vagy kognitív-érzelmi eredetű.
Az autista gyermek csecsemőként nem különbözik a többiektől. Elképzelhető, hogy az első életévben nem jelentkeznek szokatlan tünetek, a másodikban viszont már lemaradhat a beszéd és a beszédértés fejlődésében, vagy elfelejthet már elsajátított készségeket. Leggyakrabban kétéves kor körül, általában a gyermek viselkedésének megfigyelésével diagnosztizálják, amihez kiterjedt szakmai és módszertani hozzáértés szükséges. A szülő hajlamos lehet elsiklani az első furcsaságok fölött – például a környezet rovására írja, vagy azt gondolja, majd kinövi a gyerek –, ám ajánlatos gyanút fogni, ha az alábbiakat tapasztalják:
* A gyerek elzárkózik az emberi kapcsolatoktól, kerüli a szemkontaktust.
* Túlérzékeny a hanghatásokra, vagy közönyösen viselkedik velük szemben.
* Nem beszél, vagy helytelenül használja a nyelvet, és gépiesen megismétli, amit mások mondanak.
* Ugyanazokat a mozdulatokat ismételgeti, előre-hátra hintázik, ritmikusan a falba ütögeti a fejét.
* Hosszasan bámulja a tárgyak részleteit, például egy játék autó kerekét.
* Nem tudja értelmezni a testbeszédet, a gesztusokat és a mimikát.
* Nem hajlandó szerepjátékokat játszani.
* Aggodalmasan őrködik a rend és a napirendje szabályossága felett.
* Arca kifejezéstelen, hangja monoton.
* Önsebző magatartás jellemzi, nincs veszélyérzete.
Az autizmussal kapcsolatos gyakori betegségek – álmatlanság, hiperaktivitás, görcsrohamok, agresszív viselkedés – gyógyszerrel kezelhetők. A kezelésben használatos még a behaviorista viselkedésterápia, melynek során a gyermeket vagy a bemutatott viselkedés utánzására próbálják rávenni, vagy megerősítéssel sulykolják bele a kívánt magatartást. Más foglalkozásokon koncentrációs és válaszadási készségeit fejlesztik, és kommunikációs szokásait csiszolják. Így igyekeznek elősegíteni a társadalmi beilleszkedését, illetve javítani az életminőségén.
(a Femina.hu nyomán)
