Magyar baptisták Phenjanban

 „Fenyegetve, beszorítva érzik magukat, és védekezésről beszélnek” – utalt észak-ko­reai kísérőikkel, környezetükben megfordult em­berekkel folytatott beszélgetésekre a delegációvezető. A lelkész és öt magyar társa a hét elején érkezett Észak-Koreába egy már korábban egyeztetett útra, amely során segítséget ajánlva felvették a kapcsolatot a mozgássérültek nemrégiben alakult helyi szervezetével. A lelkész elmondta, hogy tervezett programjukat zavartalanul végrehajtották, jártak az Észak- és Dél-Ko­reát elválasztó ideiglenes határvonalnál, Pan­mind­zsonban is, ahová – a korábbi alkalmaktól eltérően – ezúttal katonai kísérettel érkeztek. A déli oldalon nem láttak mozgást, szokatlan módon katonákat sem. A magyar baptisták tíz éve járnak Észak-Koreába, s most először sikerült elérniük, hogy a mozgássérültek rehabilitációját segítő programjukat észak-koreai partnereik elfogadják. Korábban Phenjan azt állította, hogy az országban nincsenek mozgássérültek. A lelkipásztor – aki utoljára egy éve járt Phenjanban – beszámolt arról is, hogy a fővárosban szabadon közlekedhettek, továbbá új épületeket, üzletközpontokat, az utcán pedig békés járókelőket és görkorcsolyázó gyerekeket láttak.