Március végén lelkesedve fogadtuk Estera Dobre sorozatban hatodik Európa-bajnoksági ezüstérmét. Örömünk nem tartott sokáig.
A napokban tudtuk meg immár volt edzőjétől, Mátéfi Árpádtól, hogy Estera visszatért szülőföldjére, a Bánságba – emlékeztetőül: Zsombolyán született –, mert itt, Sepsiszentgyörgyön, itt, az MSC színeiben nem tudják biztosítani az élsportolókat megillető jó munka-, azaz edzésfeltételeket. Az Eb-n már a Bánság birkózósportját képviselte, a Bánságnak nyerte ezüstérmét. Hát ide jutott a Sepsiszentgyörgyi Municípiumi Sport Club, megyénk, városunk sportmozgalmának „zászlóvivője”! Mit csinál a klubvezetés, a megye sportvezetése? Már azt se tudja megbecsülni, megőrizni, ami európai szintű?
Szomorú, nagyon szomorú. Elgondolkoztató. A „zászlóvivőnek” nincs igazgatója – Sánta Károly Törökországban keresi boldogulását, Afrika született tehetségei, Tanui, Kemboi, Langat mellé húzódva –, nincs már divíziós csapata, nincsenek nemzetközi szinten mozgó atlétái, Dobre távozásával a szőnyegen egyelőre csak ígéretek maradtak, élükön Linguraruval, az „ígéretek” vonatkozik a távol-keleti küzdősportokra, a cselgáncsra, a dzsiudzsicura, sőt, a tornászigazolásra is. Vegyék már észre az illetékesek, hogy rossz úton halad a klub, letért az alapításakor megfogalmazott hivatásának útjáról, tegyenek valamit, ami megmentheti a további süllyedéstől. Ne feledjék – s ezt jól jegyezzék meg –: könnyebb (olcsóbb mulatság) megmenteni s szinten tartani egy sportegységet, mint újat életre hívni s azt elfogadható szintre emelni. (áros)
