A Kőrösi Csoma Sándor Napok utolsó eseménysorozata Csomakőrösre összpontosult. Szombaton ünnepi istentisztelettel kezdődött a rendezvény, igét hirdetett Kató Béla, Erdély református püspöke. A tömeg a Csoma Sándor-szobor köré gyűlt össze, sokan már korábban ott voltak, hiszen a templom szűknek bizonyult a nagy előd tiszteletére összesereglettek számára.
Kosztándiné Németh Annamária ceremóniamester köszöntőbeszédében hangsúlyozta: a nép örökségéhez tartoznak a kiemelkedő tehetségű elődök is, akik szellemi hagyatékukkal egyengették a nemzet útját – közéjük tartozik Kőrösi Csoma Sándor.
Családi okok miatt nem jelenhetett meg az ünnepségen Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete. A megyei önkormányzatot Nagy József alelnök képviselte. Kőrösi Csoma Sándor közös ügy, akik itt vannak, érzelmi vagy tudományos indíttatásból kötődnek megyénk szülöttjéhez, emlékét nem elég helyben ápolni, a megfelelő helyen, a megfelelő időben mindenki meséljen erről a kiemelkedő székely-magyar emberről – buzdította a jelenlévőket.
Az ünnepségen Dalol a honvágy címmel sikeres műsort mutattak be a Kosztándiné Németh Annamária által betanított gyerekek, majd koszorúzás következett. „Minden korban minden nemzedék elhelyezi képzeletben a maga virágszálát a dardzsilingi síron, így tesszük ezt mi is” – mondta a műsorvezető, majd a jelenlevők elhelyezték az emlékezés koszorúit Csoma Sándor mellszobránál.
Az ünnepség a Csoma-emlékháznál folytatódott, beszédet mondott Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja, Halász Péter tudományos kutató, a Honismereti Szövetség tiszteletbeli elnöke. A hagyományhoz híven átadták a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet, melyet idén Muzsnay Ákos grafikusművész vehetett át. Az érmet Gazda József nyújtotta át nagy szeretettel, mint mindig, habár azt sem tudja biztosan, immár hányadikszor – mondta a Csoma-napok szervezője. A kitüntetettet Kollár Albin méltatta. Elhangzott: a művész 1945-ben Budapesten, erdélyi szülők gyermekeként jött világra, autodidakta módon sajátította el művészeti ismereteit, s Kőrösi Csoma Sándort mesterének tekinti.
A szombati nap záróbeszédét Gazda József tanár tartotta, összegezve a többnapos rendezvényt. Arany János Domokos napra című verséből idézett: „És tudod: az erő micsoda? – Akarat, / Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.” Ez az akarat él bennünk tovább, amikor évről évre összegyűlünk itt, Csomakőrösön vagy a szomszédos Kovásznán, hogy méltóképpen emlékezzünk a nagy elődre” – hangoztatta. „Ha elmegyünk, mindig lesz valaki, akiben ez az akarat lángra kap, és újra összegyűjti az embereket, így tudjuk éltetni nagyjaink emlékét, így tudunk megmaradni” – mondta befejezésül.
