Utána ment a lapát

estig havat hányni,

utána ment a seprű

havat sepregetni.

Utána a kiscsizma

hóban lépegetni.

Megbotlott a hóember,

elgurult az orra,

hiába is kereste,

kutatta a hóba.

Vigasztalta a lapát:

— Csak tüsszögött volna —

Vigasztalta a seprű:

— Csak csöpögött volna —

Vigasztalta a csizma:

— Nem rúghatnak orrba! —

Orranincsen hóember

dühbe gurult menten.

— Ki mondja, hogy nincsen

orrom,

pusztuljon előlem!

Vágjon össze a lapát,

hogyha nincsen orrom!

Verjen össze a seprű,

véresre aprítson!

Rúgjon össze a csizma,

miszlikbe tiporjon!

Így kiált a hóember,

dühös szörnyű módon.

Orra helyét tapogatja:

— Nézzétek az orrom.

Kineveti a lapát:

— Hi-hi-hi-hi hapci! —

Kineveti a seprű:

— Hi-hi-hi-hi hapci! —

Kineveti a csizma:

— Hi-hi-hi-hi fújd ki!

Orranincsen hóember

tajtékozva tombol.

— Mit röhögtök, rühösek?

Nézzétek az orrom!

Pusztulj innen, te lapát,

míg el nem hajítlak,

pusztulj innen, te seprű,

míg fel nem aprítlak!

Pusztulj innen, te csizma,

míg el nem tiporlak!

Nekiugrott a lapát,

csihi-puhi vágta,

nekiesett a seprű,

verte, abriktolta,

nekiesett a csizma,

tiporta, taposta.

Orranincsen hóember

szétesett a hóba.

Orranincsen hóember, ha orrod lett volna,

akkor talán az orrodnál messzebb láttál volna.