A magyar költészet napját ünnepli ma a világ magyarsága, József Attila születésnapján a vers előtt tisztelegnek nemcsak az anyaországban, de Erdély több városában. Az Európa kulturális fővárosa címre pályázó Sepsiszentgyörgyön azonban semmi nem történik, tegnap délelőttig egyetlen rendezvényről sem érkezett értesítés, a felelős művelődési intézmények hallgatnak, említésre érdemesnek sem találják a máshol amúgy jeles és kiemelkedő eseményt.
Csend honol a Tamási Áron Színházban, a Bod Péter Megyei Könyvtárban, a Megyei Művelődési Központban. Pedig mások példáján elindulva kis pénzért lehetne látványos, érdekes programokat szervezni: például verset olvasni a parkban (néhány színész kezdhetné, és mások is bekapcsolódhatnának), de akár a Jordán Tamás által kitalált, népszerűsített, kórusban versmondást is ki lehetne próbálni (decemberben a nagy hideg ellenére rendkívüli sikere volt), számos jeles alkotó él tájainkon – beszélgetésre, műveik tolmácsolására lehetne invitálni őket, vetélkedőket, versenyeket kitalálni a gyermekeknek, a vakációzó diákoknak, vagy csak egész egyszerűen felkarolni az egyik közösségi oldal felhívását: Posztolj egy verset az utcára!
A pezsgő kulturális életére oly büszke Sepsiszentgyörgy számára nem fontos a magyar költészet napja, nem volt az a tavaly sem, és alig vetült némi figyelem a januári magyar kultúra napjára, kényszeredetten, muszáj-eseményként viszonyultunk a színházi világnaphoz, s csak néhány lelkes civilnek köszönhető, hogy nem merült teljesen feledésbe a tánc világnapja. Pedig a kultúra ezen ünnepeinek éppen az a céljuk, hogy figyelmet irányítsanak egy-egy művészeti ágra, olyanokat is odavonzzanak egy-egy rendezvényre, akik egyébként alig látogatnak színházba, ritkán vesznek kezükbe verseskönyvet. Nemcsak Szent György-napokkor, a kulturális nyílt napokon vagy kampányszerű népünnepélyeken kellene művelődési események sorozatát felvonultatni, de oda kellene figyelni ezekre a nem véletlenül kitalált ünnepekre is. Kulturális fővárosnak lenni ugyanis nem csak nagy durranásokat, kiemelkedő rendezvényeket jelent, de a versre, a színházra, a könyvre, a zenére, a képzőművészetre való mindennapos odafigyelést is. Azt, hogy amint szeretett gyermekünknek megünnepeljük születésnapját, úgy megtartjuk a magyar (és egyetemes) kultúra különböző ágainak ünnepét is. Ezért a megbízott művelődési intézményeink lennének felelősek, s ha már önként nem jön ama szeretet, legalább adólejeinkért cserébe teljesíthetnék vállalt feladatukat.
A magyar költészet ünnepe idén elmarad Sepsiszentgyörgyön. Az erre hivatottak közül senkit nem érdekelt, senki nem tartotta fontosnak. Mi azért megtehetjük, hogy kezünkbe veszünk egy verseskötetet, de csatlakozhatunk a világhálós felhíváshoz is, és ha már befogadó otthona nem akadt, kiragaszthatunk (posztolhatunk) egy verset az utcára!