Egy időre elcsitulni látszik Bukarestben az új alkotmány és a regionalizálás körüli vita, mert bekövetkezett, amit sokan jó ideje már jósolgatnak: egymásnak feszül a magát szocialistának, illetve liberálisnak valló párt.
Antonescuék e pillanatban tulajdonképpen csak a Băsescu-ellenes összefogás elgyengülése miatt bosszúsak, s igen erőtlenül tiltakoznak, ha olyan pénzszerzési manővert jelent be a kormány, mint például a Ponta-féle szolidaritási adó. Kitetszik, valójában azért ragaszkodnak foggal és körömmel szövetségükhöz, mert Crin Antonescunak olthatatlan az a vágya, hogy beleülhessen a Cotroceni-palota elnöki székébe, s e cél érdekében bármily kompromisszumra készek.
Érzik ezt a szociáldemokraták is, s ezért időnként megengedik maguknak, hogy szövetségesük kedve ellen tegyenek. Victor Ponta, fütyülve korábban sokat hangoztatott Băsescu-ellenességére, „együttélési szerződést” kötött az államelnökkel, nemcsak azért, mert az alkotmány megosztja kettejük közt a végrehajtói hatalmat, hanem mert felismerte, ha tovább fúrja Traian Băsescut, ha kiiktatja a hatalomból, elsősorban az igazságszolgáltatásból összes emberét, ha figyelmen kívül hagyja Brüsszel elvárásait, előbb-utóbb az unió fekete bárányává válik. Belátta, ez az út járhatatlan, így az államelnök ismét színre léphetett, ez meg jelentősen lefékezte a korlátlan hatalom felé igyekvő pártkoalíció lendületét, illetve főképp a liberálisokét, így Pontának sikerült – igaz, sok kompromisszum árán – Antonescuék fölé kerekednie. Helyet szorított Băsescu embereinek, például Kövesinek, s ezzel kedvében járt Brüsszelnek is, és nem utolsósorban erősítette saját pozícióját.
Sajnos, ez a játék olyannyira leköti pártja és saját energiáit, hogy a feszítő gazdasági-társadalmi gondokra kevés ideje jut, s lassan már saját emberei is szemére vetik: a politikai játszmák miatt állandósult az országban a stagnálás, s az oly nagy garral bejelentett korrupcióellenes harc is csak a televíziókban folyik, olyannyira, hogy a kormányból sem sikerül kiiktatni a gyanús minisztereket. Nem csoda, hogy félni kezdtek, mindez előbb vagy utóbb ellenük fordíthatja a közhangulatot.
Jövőben európai parlamenti, decemberben elnökválasztások lesznek, s bár a román nép igencsak türelmes, már megesett, hogy a hatalom leváltására voksolt. A Ponta–Antonescu szövetség így-úgy tartja még magát, de a repedések már szabad szemmel is láthatóak. Kérdés, ha kenyértörésre kerül sor, kinek marad a haszon nagyobbik fele.
