Plenáris ülésen tárgyalt Magyarországról az Európai Parlament. Viviane Reding felszólalásából világossá vált, hogy a bizottság nem akar uniós eljárást indítani Magyarország ellen, és valami új eszközben gondolkodik.
Tegnapi strasbourgi ülésén tárgyalta a magyar demokrácia ügyét az Európai Parlament. Az ülést megelőző napokban a Barroso bizottsági elnök által meglebegtetett kötelezettségszegési eljárás még komoly fenyegetésnek tűnt, de miután Orbán konszolidálta viszonyát a Fideszt is tagjai közt tudó Európai Néppárttal, illetve egy gyors törvénymódosítással két területen is engedett a bizottsági nyomásnak, már karba tett kézzel várhatta a vitát – melyen személyesen nem is vett részt.
Ráadásul bármennyire is úgy tűnik, hogy egész Európa Magyarországgal foglalkozik, valójában még az EP-ben is a ciprusi kérdés volt a fő napirendi pont, Magyarországra összevissza 40 percet szánt a plénum. Ez alatt az idő alatt a bizottság álláspontját Viviane Reding, a tanácsét pedig az uniós elnökséget betöltő Írország Európa-ügyi minisztere, Lucinda Creighton ismertette.
A szivárványbiztos
Az uniós sokszínűségét neonhatású ruhájával is megjelenítő Reding (fotó) lényegében a korábban már elhangzó bizottsági véleményeket foglalta össze. Eszerint mind a bizottság, mind a tanács azt szeretné látni, hogy Magyarország jobban tiszteletben tartja a demokratikus alapértékeket és alapvető jogokat. A biztos felhozta a negyedik alkotmánykiegészítést is, mellyel a kormány az alkotmánybíróságot kikerülve tulajdonképpen a fékek és egyensúlyok rendszerét gyengíti. Reding azt is felrótta a magyar kormánynak, hogy a mai napig nem kezdte meg a korábban nyugdíjazott bírók posztjaikra való visszahelyezését.
Reding szavaira az EP-frakciók vezérszónokai reagáltak. A luxemburgi Frank Engel nagyon diplomatikusan fogalmazott, érződött, hogy a Néppárt nem akar szembemenni sem a vezető döntéshozó szervekkel – Barroso ugye az ő jelöltjükként került a főbiztosi posztra –, sem pedig legnagyobb tagpártjukkal, a Fidesszel. Ezért csak olyan vélemények hangzottak el, mint hogy „a bizottság feladata, hogy elvégezze munkáját, a magyar hatóságok pedig várják ennek eredményét”, vagy pedig hogy „júliusra készül el a bizottság jelentése; minden megy a maga útján”. Az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagjaként felszólaló képviselő óvott attól, hogy pártérdekeket szolgálva beavatkozzanak a magyar belügyekbe, mert azzal az unió az euroszkepticizmus erősödését kockáztatja.
Pitbull vagy buldog?
Hannes Swoboda, a szocialista szónok azt sérelmezte, hogy a kormánypárti sajtó „az Európai Unió pitbulljának” állítja be Redinget, ami azzal a szépséghibával igaz is volt, hogy a Heti Válasz metaforájában nem pitbull, hanem buldog szerepelt. Az osztrák politikus az Orbán-kormányt tette felelőssé a növekvő antiszemitizmusért is.
Ekkor apró közjáték következett, mert a néppárti frakcióban ülő Szájer József nekiszegezte a hazai ellenzéktől már unalomig ismert érveket soroló Swobodának a kérdést: vajon tudja-e, hogy Magyarországon betiltották az Adj gázt! szélsőjobboldali menetet, amit az első Orbán-kormány által bevezetett holokauszt-emléknapon akartak tartani?
Szájer közbevetése után azonban az eredeti napirend alapján ment tovább az ülés. Az Orbán-kormánnyal szinte napi rendszerességgel foglalkozó Guy Verhofstadt liberális frakcióvezető – „a maga ordibálós stílusában”, ahogy az eseményt végigtwittelő Deutsch Tamás meg is jegyezte – követelte a parlament egységét a magyar üggyel kapcsolatban. A belga politikus nagy lendülettel sorolta a botrányos ügyeket: az alaptörvény családfelfogását, a diákok mobilitásának korlátozását és az alkotmánybíróság jogkörének leszűkítését. Verhofstadt azt követelte, hogy a bizottság ne csak arról tájékoztasson, „Magyarország hogyan nem teljesíti a kéréseket”, hanem alkalmazza az Uniós Alapszerződés hetes cikkelyét, amely lehetővé teszi az eljárást az unió alapvető értékeit megsértő tagállamok ellen. A zöldpárti Rebecca Harms viszont óvott ettől a lépéstől, amit ő – talán egyébként távolról sem végletes jellegére utalva – atombombához hasonlított.
Az ülés végén újra Viviane Reding kapott szót, aki elvetette az általa is atombombának tartott hetes cikkely bevetését, ellenben kifejezte annak szükségességét, hogy az unió kidolgozzon egy kevésbé radikális eszközt. Arról azonban nem szólt, hogy konkrétan milyen jogi mechanizmuson alapuló és milyen hatással bíró eszközt is képzelt el, és hogyan fogja ötletét keresztülverni a hírhedten bonyolult uniós döntéshozatali labirintuson. (Index.hu)
