Egy ízig-vérig grafikusnak van bátorsága az olajfestmények világába átlépni, mostani, Szentképek című tárlatsorozatát Orth István az elmúlt három évben készítette – hangoztatta Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója a nagyszebeni képzőművész tegnap délután megnyílt kiállításán a Lábas Házban.
Erdélyi magyar szórványbeli művészként Orth István festményeit, tusrajzait, rézkarcait hozta el Sepsiszentgyörgyre, Damokos Csaba a kiállítás házigazdájaként úgy fogalmazott, kitüntetés, hogy végre vendégül láthatjuk. Tamás Sándor megyeitanács-elnök a Székelyföldön és a szórványban élő magyarok kapcsolatáról beszélt, vázolta az Összetartozunk programot, melynek részeseként Háromszék Szeben megyei magyarokkal is próbál emberi, lelki kapcsolatot ápolni, azt fontosabbnak tartják, mint az anyagi támogatást. Vargha Mihály kijelentette: Székelyföldnek kulturális, képzőművészeti értelemben is belső anyaországként kell működnie, e gondolat jegyében született Orth István mostani egyéni kiállítása.
Mint Vargha Mihály fogalmazott, a szakralitás minden művésznél jelen van, Orth Szentképek sorozata mégis meglepte, azt kellemesnek és üdének tartja, az alkotó ugyanazzal a diszkrécióval reflektál a magyar szakralitásra, amelyet korábbi grafikáin megszoktunk (a szebeni művész elvégezte a kolozsvári Protestáns Teológiát, református segédlelkészként szolgált, mielőtt művészi pályára lépett – szerk. megj.). Orth István egyébként Baász Imre és Plugor Sándor kortársa, a tegnapi kiállításmegnyitón utaltak a szebeni dzsesszfesztivál általa készített nívós plakátjaira is. Megnyugtató, hogy modern víziókat a klasszikus grafika nyelvén is meg lehet fogalmazni, mondta végül Vargha Mihály, megjegyezve, nem kizárt, hogy a szebeni művész szobrászattal is próbálkozik majd. Orth István elmondta, amit kiállított, nem kizárólag keresztyén szempontból értelmezendő, szépnek tartja a belső anyaország kifejezést, s mint fogalmazott, ha ebben a tekintetben lesz egyszerűsített honosítás, ő lesz az első, aki kérelmezi, hogy ide tartozzon.
