Farcádi Botond
Traian Băsescu államfő közbenjárását kérte a napokban Tőkés László püspök, hogy a Demokrata Párt ne gördítsen akadályokat az Európai Néppártba való felvétele elé. Pontosabban közvetítésre kérte az államfőt a közte és a demokraták között kialakult konfliktusban. Az Emil Boc vezette alakulat ugyanis többször is ellenezte Tőkés csatlakozását az Európai Néppárt frakciójához.
A történet első hallásra talán jelentéktelennek tűnik: na és akkor, ha akadéskoskodnak a demokraták? És mit számít, ha Tőkés nem csatlakozik a néppárt frakciójához? Fő, hogy ott van — mondhatná a választó. Csakhogy a képviselői munka is könnyebb, ha a honatya mögött áll az európai törvényhozás legerősebb parlamenti csoportja, hatékonyabb a magyarság képviselete, ha egy csapatban van az Orbán Viktor vezette Fidesz honatyáival. Mint ahogy jelképes üzenete és talán példaértéke lehetne annak is, hogy legalább Európában egymás mellett dolgozik az RMDSZ-es és a független képviselő, ha már ez Romániában nem történik meg.
És mégsem ezek a legfontosabb vetületei Tőkés néppárti tagságának. Hanem a demokraták és az államfő viszonyulása a kérdéshez. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a voksszerzési lázban az Emil Boc vezette alakulat az utóbbi időben egyre nacionalistább hangot ütött meg. Ráadásul ugyanez a párt minden erejével igyekezett meggátolni a kisebbségi törvény elfogadását, amikor még koalíciós partnere volt az RMDSZ-nek. Teszi mindezt a legnépszerűbb román párt, amely megnyerte az EP-választásokat, utána pedig bekebelezte a Stolojan-féle liberális demokratákat.
Azonban míg a Boc vezette alakulat kisebbségekhez fűződő viszonya többé-kevésbé egyértelmű, jóval bonyolultabb a helyzet a pártot a háttérből irányító államfővel. Băsescu ugyanis nemrég a Cotroceni-palotában fogadta Tőkést, és támogatásáról biztosította, azelőtt pedig Székelyföldön jártában a román nyelv idegen nyelvként történő oktatását javasolta. Ugyanakkor azonban élesen támadta az RMDSZ-vezetők egy részét, és árulkodó a Koszovó fügetlensége ügyében tanúsított magatartása is.
Tőkésnek az államfőhöz intézett kérése tehát alkalmat teremthet arra, hogy — ha teljesen nem is, de legalább részben — letisztuljon Băsescu viszonya a magyarság törekvéseihez. Ha elutasítja a felkérést, és a demokraták továbbra is Tőkés felvétele ellen foglalnak állást, kiderülhet, hogy az államfő valóban csak politikai célokból, az RMDSZ megsemmisítése végett közeledett a szövetség ellenzékéhez. És akkor legalább minden erdélyi magyar politikus tudná, mit várhat az államfőtől.
