Feljött már a föld melege
– Állat és legelő nélkül nincsen élet. Még azok számára is elképzelhetetlen, akik nem tartanak állatot – kezdtük a beszélgetést Apor Lászlóval, akit a legelőkkel kapcsolatos feladatokkal-tennivalókkal bízott meg a bodoki önkormányzat, Zalán ugyanis Bo­dok községhez tartozik.
– Nem vagyunk megkésve – mondta –, most jött fel a föld melege. Még a pásztorválasztást sem tartottuk meg. Itt is felgyorsult az idő, sok az esemény, a tennivaló. Ma megtisztítottuk a falut az utcai szeméttől, a szociális segélyesekkel végeztetjük minden második nap. Ma viszik el a szemetet a faluból, kihasználjuk az alkalmat, mert a kukákat kirakták az útra. Készülünk bekeríteni az Erzsébet parkot. Múlt szombaton lett volna a pásztorválasztás, de mert a gazdák zöme az erdő-közbirtokosság közgyűlésén vett részt, elmaradt. Van legelőnk az állatok számára, de gond is vele, mert lenne még egy terjedelmesebb legelő a Harcsán, amit visszaigényelt a közbirtokosság. Úgy tudom, 59 hektár járna vissza, de mert Málnás területe, nem akarja visszaadni az ottani földosztó bizottság. Tavaly ott legelt a meddő bárányseregünk, de idén közelebb, az Avason és a Csordadérlőn legelnek. A falu juhai már kinn vannak a magánterületeken. Zalánban több olyan felhagyott hegyi kaszáló létezik, amit már nem használnak rendeltetésének megfelelően, s mindenki átadta a juhok számára a Borzikon, a Borzik­farkán, Gyertyánoson, a Kerekdombon. A szarvasmarhák mellé két pásztor is jelentkezett: egyik a régi, a másik új, ideköltözött a faluba. Zalán jól áll szarvasmarha dolgában. Van itt vagy 120 állat. Két nagyobb állattartó is él a faluban ötven-ötven jószággal, de ők kaszálókat béreltek. Olyan is akad, aki nem hajtja ki, benn etet termesztett takarmánnyal.
Az olyan területen, amilyenen Zalán is fekszik, az állattartásnak nagyobb a létjogosultsága – értettünk egyet a helybeliekkel. A hegylábi falu határában az egykori kivágott bükkösök alatt kialakult szürke, savas, tápanyagban szegény podzol talajt műveli a székely, amely nagyon sok természetes trágyát igényel, és főleg sok munkát. Ehhez szokott ez a nép, addig dolgozik, amíg belegörnyed. Kisebb területeket borít a jobbacska, csokoládébarna erdei talaj, amely valamikor a tölgyesek alatt keletkezett, a Falu­patakának hordalékkúpján képződött ön­téstalajok, alább a réti agyagos részek. Az állattartás nagyobb befektetést igényel, sok fizikai erőt és még több támogatást az állam részéről. Zalán környéke aránylag gazdag talajvízben, ez a magyarázata annak, hogy több vízhez jutnak a gyümölcsösök, de ezek igen előrehaladott, elöregedett állapotban vannak, felújításuk időigényes, pedig ezt az ágazatot lehetne kifizetődően művelni és fejleszteni. „Ha mind-mind fiatalabbak lennénk – mondták, ugyanis a helyi lakosság kiöregedőfélben, nem fogékony a változtatásra –, kertjeinket mind-mind fiatal fákkal kellene beültetni, de mi sajnálunk kivágni egy öreg pónyikot, merthogy az még nagyapáink idejéből való!”

Perben legelő miatt
– Két évtizeddel a rendszerváltozás után is gondot okoz sok településen, s látom, itt is, hogy még mindig nem használhatja a közbirtokosság azt a legelőt, amely önök szerint zalániak tulajdona volt – mondtuk Szilágyi Lajosnak, a 800 hektárnyi erdővel és legelővel rendelkező közbirtokosság elnökének.
– Zaláni magánszemélyek tulajdonában volt több mint félszáz hektár legelő a Baróti-hegység gerincén, a Harcsa nevű helyen. A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint ez Málnás község területéhez tartozik. Ezek a gazdák az egykori 247-es kormányrendelettel nem kérték vissza e területet, de kérte a közbirtokosság. Most 21,25 hektárról van szó, ami nem kevés, de nem adta vissza a málnási földosztó bizottság. Megjegyzem: tudok olyan települést, ahol hasonló helyzet alakult ki, és megkapta a legelőt a közbirtokosság. A közgyűlés úgy határozott, hogy a törvényismerőkre bízza az ügyet, ezért pert indítottunk a földosztó bizottsági döntés ellen annak tudatában, hogy ezt támogatta a megyei bizottság is.
– Olyan véleményeket hallottam, hogy önök bebuktak azzal a vadasparkkal, amelyet a birtokosság egy Hargita megyei cégnek a Kóré nevű részen bérbe adott közel 300 hektár erdős-legelős területen.
– Nem mi buktunk be vele, hanem a bérlő cég – felelte Szilágyi Lajos. – Mi 287 hektár területet adtunk bérbe, amit bekerítettek, részben állatokat is telepítettek, de aztán levette róla gondját a bérlő. Is­meretlenek tetemes kárt okoztak ott, a vadaskert drótkerítését alaposan megtizedelték. Nekünk így is megérné, mert az ottani fiatal erdőt amúgy sem tudnánk értékesíteni, mi a szerződésben nem köteleztük el magunkat arra, hogy felügyeljük a vadasparkot, a bér, amit a cégtől kapunk, nekünk előnyösebb. A vezetőség – mint éreztük – tudatában van annak, hogy felelős a közösségi vagyon kezeléséért, s amit a közgyűlés elhatároz, azt igyekeznek törvényesen kezelni, hiszen az az unokák vagyona is.

Az unokák a padban ülnek
Ők valóban jogosultak arra, hogy az apák és a nagyapák őrizzék meg számukra is ezt a vagyont, és csak azt tegyék pénzzé, amit a szakemberek, az üzemterv előír.
A három tanerős zaláni Dávid József Elemi Iskolában és óvodában a gondok-ne­hézségek felől érdeklődtünk. Elmondták: adottak a megfelelő feltételek a tanításra, most már ivóvíz is folyik, mert bizony télen voltak olyan napok, amikor nem folyt a víz.
– Távlatilag majd a gyereklétszám is nőhet, és népes az óvoda, ahova jelenleg 27-en járnak. Rengeteg a kóbor kutya, bejárnak az iskola udvarára, kikapják a kisebb gyerekek kezéből a tízórait, szétrágták a műanyag kukát, ezek ellen kellene valamit tenni. Itt az előkészítő és az első osztály alkot osztatlan csoportot tizenhat tanulóval, a többiek – összesen húszan – a másik csoportot. Én ezzel a beosztással meg vagyok elégedve, jó az ilyen társítás, és nagyon ügyesek az előkészítősök – nyilatkozta Păcurar Beáta iskolafelelős. Kolléganője, Ferencz Csilla azonban panaszkodik, hogy nagyon nehéz egyszerre három osztálynyi második-harmadikos és negyedikes gyereket tanítani, amin jó volna jövőre változtatni.
Egyetértenek vele a gyerekek szülei is. Nagy Ildikó, aki unokáját neveli, arra kéri a megyei tanügyi vezetést, hogy az ősztől próbáljanak változtatni a helyzeten úgy, hogy a gyerekek szempontjából is előnyös legyen. Kovács László, a bodoki központi iskola igazgatója szerint ez nem az iskolavezetés feladatköre, ezért Zalánnal kapcsolatos tájékoztatásunkat nem kívánta kommentálni.
A faluban egyébként minden a jövő nemzedék biztosítására összpontosul, a családokban és az iskolában is. Elmondták, sokat változott a falu képe-élete, igazodott a modern világ változásaihoz. Nem voltak itt kirívó vagy nem helyénvaló esetek, a közbiztonsággal sincsen baj, meghallgatják a hivatalosságokat a zalániak. Egyre több az új betelepülő, olyanok, akik itt építettek maguknak hétvégi, de állandó családi házat is.

Költözik a borvízkút
Fodor István polgármesterrel a zaláni teendőkről beszélgettünk. Elmondta, hogy a rendbe tett iskolaépület állapota egyre romlik, hiányzik a gazdaszellem a karbantartásához.
– Pató Pál úr Ej, ráérünk arra még hozzáállását idézi, hogy embereim – Apor László, a tanácstag Király Lajos – régóta ígérik, rendbe teszik az Erzsébet park környékét, kerítést építenek az emlékpark köré, türelem kell kivárni az eredményeket. Kő­zúzalékot hordattak a főút kátyúiba, és azzal fogjuk beteríteni az aszfaltos bekötőút padkáit is. Megviselte az idő ennek az útszakasznak a betérőtől számított, 1,2 kilométer hosszú aszfaltburkolatát, s ha idejében nem lépünk, feltörik a borítóréteg. Erre megvan a pénzügyi fedezetünk, és mihelyt a körülmények engedik, ráöntünk még egy négy centiméter vastag aszfaltréteget.
Áldatlan állapotban találtunk néhány, a falusiak által használt borvízforrást. Bodok éppen környezetbarát községként ismert. Itt is fontos lenne ennek a kincsnek a védelme, úgy tűnik, hogy Zalán borvizei kissé kimaradtak a községbeli forrásrendező mozgalomból.
– Szándékunk ugyancsak önerőből rendezni a Felszegi borvízkutat a Sutai falurészen – mondja Fodor István. – Egészségügyi szempontból teljesen alkalmatlan a környezete. Köpűjét szigeteljük, és szakszerűen bevezetjük egy közeli szabad térre, amelyet rendezni akarunk. Biztonságos, faluképbe illő környezetet alakítunk ki ott – fejezte be Fodor István.
Kiegészítésként elmondjuk, hogy a többi zaláni borvízhez hasonlóan a Sutai-forrás hozama megfelelő, kimondottan ivókúrára alkalmas. S mert a helybeliek csak tapasztalatuk alapján becsülhetik fel az ásványvíz gyógyhatását, átadjuk a bodoki tanácsnak a forrás vegyi összetételét (amely alkáliákban gazdagabb gyógyvíz), meg annak ivókúrás orvosi javallatait. Miként az a község több forrásánál látható, bizonyára itt is közszemlére teszi majd a polgármesteri hivatal. A szerző zaláni forráskataszterében ezenkívül még kilenc forrás szerepel, felújításuk, védelmük egyre sürgetőbb. Ilyen a Becző-kerti négy kis feltörés, a foglalatban levő Anna-kút, a Zaláni patak folyásán feltörő két Zalánfeji-forrás, a faköpűs Nyíri borvíz a patak medrében, valamint a cementgyűrűbe foglalt Fingos-borvíz a Kálnoki út közelében. Mivel egyre nagyobb gondot okoz világszerte a vízhiány, a faluközösségnek is érdeke, hogy védje, őrizze minden kis iható forrását.