Még mondja valaki, hogy Romániában nincs jó világ! Európa-szerte majdnem mindenütt tüntettek május elseje alkalmával, csak mi ünnepeltünk boldogan és önfeledten. Isztambulban vízágyúkkal oszlatták a tiltakozó tömeget, ami nálunk is jól jött volna a nagy kánikulában, de senki nem tiltakozott.
Görögországban és Spanyolországban is ezrek tüntettek. Csehországban bírálták a kormányt. Oroszországban voltak olyan protestálók, akik Előre a sötét jövőbe! jelszóval vonultak. Olaszországban viszont ünnepelték a „nem létező munkát”. Torinóban a polgármestert tintával töltött tojásokkal dobálták meg. De Franciaországban és Németországban is kivonultak az elégedetlenkedők. Magyarországon a pártok által szervezett ünnepségeken egymást próbálták lejáratni szájuk jártatásával. Mindenütt félnek a munkanélküliségtől, az életszíntvonal csökkenésétől, a megszorításoktól, csak nálunk nem.
Mégsem mondhatnánk azt, hogy nálunk nem vonultak ki az emberek. Voltak, akik a hegyekbe, mások a tengerpartra. Mindenki sütögette saját pecsenyéjét, vagy csórékolbászát, amit mindközönségesen miccsként ismerünk.
Várható volt, hogy a hatalmon levő pártok nagykutyái, Victor Ponta és Crin Antonescu nem szerveznek tüntetést maguk ellen, hanem már csak a hasukat süttetik a nappal, és osztják a koncot. Néha összemordulnak egy-egy jobb falatnál. Az elnök Traian Băsescu komondorként (vagy comandorként?) őrzi hatalmát és a Cotroceni-palotát. Az ellenzék nyalogatja sebeit és nyeli az éhkoppot. Vezére, a boldog buldog Vasile Blaga néha marakodik vezérségről álmodozó társaival. A hatalomból kiebrudalt RMDSZ az árnyékban kussol. A másik két magyar párt, a néppártosok és a polgáriak is bele szeretnének vakkantani a nagypolitikába, de csak mint vak kutya a holdra. A kutyák ugatnak, a karaván halad.
Eltelt május elseje és az ortodox húsvét is.
Éppen május elsejére esett Szent József, az asztalos névnapja, így a háromszéki tiltakozók nem hívhatták őt éppenséggel névnapján a rétyi fűrészüzem építésének megakadályozására. Pedig ő mint magánvállalkozó segíthetne. De nem is ez a beruházás a legnagyobb gond, ami mindenkit egyöntetűen foglalkoztat Romániában, hanem az, hogy az Európai Unió be akarja tiltani a szódabikarbóna használatát a csórékolbász készítésénél. Biztosan azért, mert ez a legolcsóbb gyógyszerek egyike: gyomorégés és – állítólag – rák ellen is jó. Ha betiltanák, az egy nemzeti katasztrófával érne fel! Legalább akkorával, mint a székely megyék egy régióba tartozása.
Azért is jó, ha a szódaport beledolgozzák a csórékolbászba, mert ha abból az ember igen sokat eszik, és ég a gyomra, nem kell utána bevennie, mert már megette a hússal. Végül is úgy néz ki, hogy a nép tiltakozásának meglesz az eredménye, és Európa enged. Ha a csórékolbászt eredeti népi specialitásnak tekintik, akkor már bele lehet tenni a szódaport.
Ha majd eme egyetemes gond is megoldódik, népünk hascsikarás nélkül menetelhet a „napfényes jövő felé!”
