Összeszorult szívvel olvastam a gyászjelentést: 88 éves korában hosszas betegség után elhunyt Kalith Attila, a kézdivásárhelyi atléták Atti bácsija...
Letettem a lapot, s míg perceken át küzdöttem a könnyeimmel, megpróbáltam rendezni Attila bácsihoz és atlétikaiskolájához fűződő emlékeimet. Hozzá és iskolájához kötődik sportújságírói pályafutásom első írása: Messze van-e Kézdivásárhely Mexikótól? Több mint négy évtized telt el azóta. Ez idő alatt sok víz leszaladt a Kászon, a Torja patakán. Sok, nagyon sok, akárcsak azon az emlékpatakon, mely kristálytisztára mosta Attila bácsi és tanítványai emlékét. Nem gondolok itt világot megdöbbentő eredményekre, de kétségtelenül felelevenedik emlékeimben a kisváros atlétika iránti rajongása, újra leperegnek képzeletem filmkockáin a Vitályos, a Szakács, a Milik testvérek, Kelemen Erzsébet, Gáspár Zoltán, Szigyártó Zsombor, Kicsid Gergely, Vajna László, Ambrus Erzsébet, Máthé Zoltán, Turóczi Anna, Tódor Edit, Kiss Katalin, Markó György, Darvas László és a többiek számokból összerakott eredményei, a távolság, a magasság és az idő fölött aratott győzelmeik...; újra magam előtt látom Athén legfiatalabb futóbajnokait, Szakács Juditot, Gáspár Zolit, a világbajnoki 4. és Európa-bajnoki 7. helyezett Ambrus Erzsébetet, a hazai atlétika több nagy reménységét, Vitályosékat, Szakácsékat, Kicsidet, Szigyártót, Darvast...; magam előtt látom a fáradtságot nem ismerő, megállás nélkül dolgozó székelyföldi atléták (egytől egyig azok voltak, mert Kalith Attila nem utazott a sportolók behozatalára, ő hitt népe, nemzete fiainak, leányainak tehetségében, rátermettségében) népes csoportját, hallom Attila bácsi jobbra, többre biztató, figyelmeztető hangját: „Az edzéseken végzett munka mennyisége, minősége – a siker titka. Országos bajnokság? Szép, de melléje országos csúcs is kell, s még egy bajnoki cím, a következő évben válogatottság – és több, mert különben az egy elvész az emlékek között. Egyre fennebb… Mert ha lenni kell, hát légy a legjobb!... Egyre fennebb, egyre magasabbra!” Ez volt Kalith Attila hitvallása.
Kézdivásárhely ugyan nem lehetett a világversenyek színtere, de neve Kalith Attila és tanítványai – voltak úgy száznyolcvanan – jóvoltából így is bejárta Európát. Éppen ezért fájt, amikor visszavonult edzői pályájáról, hiszen nagy űrt hagyott Kézdivásárhely atlétikai életében, pótolhatatlan űrt. De ennél a fájdalomnál is nagyobb a mostani távozása okozta fájdalom.
Attila bácsi, nyugodjék békében. Emlékét örökké őrizni fogjuk.
Á. K.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
