Székelyföld legnagyobb kincse, az erdő címmel tartott előadást Kádár Tibor Sándor nagybaconi erdőmérnök a baróti Erdővidék Múzeumában. Mint mondotta, az egy főre jutó erdőmennyiség tekintetében Kovászna megye és a Székelyföld is jól áll, meghaladjuk az országos átlagot, de ha nem vigyázunk, s továbbra is mértéktelen mennyiségben termelünk ki, akár tíz-tizenöt év múlva is jó minőségű fa nélkül maradhatunk.
Jelenleg országos szinten 6,5 millió hektáron gazdálkodnak, s ennek valamivel kevesebb, mint tizedére becsülhető a Kovászna, Hargita és Maros megyei erdőállomány. Csak becsülhető – hangsúlyozta a fiatal szakember –, mert az utolsó erdőleltárt 1984-ben végezték, azóta több helyen is a rablógazdálkodás nyomai láthatóak, azaz a statisztikákban fellelhető adatok és a valóság biztosan nem fedi egymást. Mint mondotta, az erdők fosztogatása is jelentős szerepet játszik abban, hogy az erdőrészek folyamatosan aprózódnak, ezáltal az ökológiai egyensúly is veszélyben. Minél kisebb egy erdőrész, fáink annál inkább ki vannak téve az ártó forróságnak és zajnak, így nő a kiszáradás veszélye, sőt, a vadállomány is károsul. Ahhoz, hogy az egyre komolyabbra forduló gondot orvosolni tudjuk, Magyarország Trianon utáni példáját kellene követnünk: hosszú távra tervezve csemetéket kellene ültetni, illetve nem szabad gátat vetni a természetes beerdősödésnek, még akkor sem, ha a mezőgazdasági kifizetési ügynökség támogatást ad a legelők tisztán tartásáért. „Ha sikerül célt érnünk, s megvalósul az autonómia, a régió legjelentősebb ipara valószínűleg a faipar lesz. Ahhoz, hogy minőségi fánk legyen hosszú távon, s ne csak tüzelőfával tudjunk kereskedni, vigyáznunk kell erdeinkre. A gondoskodás hosszú távon minden bizonnyal nagyobb nyereséget jelent, mint az azonnali haszon” – összegezett Kádár Tibor Sándor.
