Ami Erdély nagy részén a roma csoportoknak sehogyan sem vagy csak nagy üggyel-bajjal és hébe-hóba sikerül, azt szinte egy csapásra megoldotta egy kisebb közösség, az etédi gáboroké, melyről nagyon érdekes híreket hozott a Sapientián minap tartott konferencián előadásában Lőrinczi Tünde, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán végzett fiatal kutató. Doktori tézise is e kutatásra támaszkodik, legmeghökkentőbb megállapítása, hogy jómódjuk révén e romák munkaadókként lépnek fel Etéden.
– Etéd Gagy menti község, közel a bözödújfalusi tóhoz. Ezt azért is érdemes megemlíteni, mert az etédi gáborcigányok adventisták, s dogmatikájuk több pontban egyezik a valamikori szombatosokéval, mindenekelőtt a szombat ünneplése, az Ószövetség kiemelt szerepe s még egészségügyi törvényeik is, így disznóhúst nem esznek. Az adventizmus úgy terjedt el nálunk, hogy az első térítő a szombatosok hírére látogatott Erdélybe.
– Előadása azért ragadott meg, mert egészen kivételesnek érzem a példát.
– Nem számítanak annak, az első adventista gáborok a nyárádkarácsonyfalviak voltak még a hetvenes években, a mai napig a legerősebb közösségük, igazi sikertörténet az övék, róluk kutatások is jelentek már meg. A gáborcigányok széles karimájú kalapjukról ismeretesek Erdélyben, sokfelé élnek a nagyvárosokban is, Kolozsvárt, Temesvárt, Nagyvárad, Marosvásárhely és környékén, rézművességükkel, bádogosságukkal tűnnek ki, s azzal, hogy szigorúan egymás közt házasodnak, anyanyelvük a romani nyelv ún. oláhcigány nyelvjárása.
– Endogámiájuk nem azt jelenti-e, hogy a náluk nyomorultabb cigányokkal nem házasodnak?
– Nem vegyülnek sem más romával, de a magyarokkal sem. Jöhet bármilyen gazdag, művelt, elismert magyar férfi, kötve hiszem, hogy a lányukat hozzáadnák. Ha megszökik mégis egy-egy lány – van rá példa –, akkor kitagadják, kiközösítik.
– A megtérés morális fordulatával kezdte.
– Az adventista gábor nem iszik, nem dohányzik, nem mulatozik. Ez óriási különbség a többi gáborral szemben, azok a férfiak nagyon szeretnek ugyanis mulatni. Nem járnak táncolni sem, a fiatalok nem diszkóznak és nem beszélnek csúnyán, nem káromkodnak. A megtérés úgy folyt le, hogy a nyárádkarácsonyfalviak voltak az elsők, őrájuk pedig a többi gábor felnéz, egy felső rétegét képviselik a csoportnak. Mivel a kapcsolat szoros a gáborok közt, a térítés belső embereken át folyt. 1990 után megnyíltak a határok, kijártak Magyarországra, és ott adventista közösségeket látogattak, többnyire ott keresztelkedtek meg. Télen itthon tartózkodnak, s Etéd szomszédságában, Kőrispatakon létezik magyar adventista közösség, oda kezdtek átjárni. Most már annyian vannak, hogy Etéden is szeretnének saját imaházat építeni.
– Az Olt mente román cigány pünkösdistáival beszélgettem egypárszor, úgy vélem, egy megtérés mozgatórúgója az, hogy közelebb kerüljenek ahhoz a társadalomhoz, amely őket eddig lenézte, kigolyózta.
– Nem így látom, bár az integráció szándéka nyilvánvaló. De ők nagyon erősen elhatárolódnak a többiektől. Arra vágynak, hogy megbecsüljék, tisztelettel kezeljék őket. A csoport önmagát generálja a megtérés által. Utol akarják érni a nyárádkarácsonyfalviakat, a verseny inkább a csoporton belül zajlik. Megfigyelhető ez a házépítésben: ha a szomszéd nagyobbat épített, én is ráhúzok még egy emeletet. Nem annyira a környező magyar társadalomhoz akarnak közelebb kerülni, hanem inkább meg akarják mutatni nekik is, mire képesek.
– Szóval, a nem cigány társadalom értékrendjéhez alkalmazkodva akarnak érvényesülni. De komoly mesterembernek tartották őket korábban is, a csatornáscigányokat ki ne ismerné?Nem züllöttek ők korábban sem.
– A férfiak italozása nagyon elterjedt volt.
– És mintha elvágták volna: egyszerre vége szakadt a megtéréssel?
– Az történt. Ezért is nem tért meg mindenki, mert nem tud mindenki erről lemondani.
– De ha ők kiemelkedően jómódúak, akkor esetleg a gazdagodás, a takarékoskodás logikája is dolgozik bennük.
– Így igaz, viszont ennél több ágon fut a történet, nem a meggazdagodás a cél, hanem ezáltal is azt érzik, teljesebb életet tudnak élni, illetve így képesek leépíteni azokat a sztereotípiákat, amiket róluk a magyar társadalom forgalmaz, nevezetesen, hogy mulatozók, hogy átverik az üzleti partnereket stb. Mindezek már nem állják meg a helyüket, ha ők hívőnek vallják magukat, mert akkor se nem italoznak, se nem csalnak, hanem megbecsült, bizalmat érdemlő emberek.
– Tehát elhárultak az akadályok az üzleti kapcsolataik útjából is.
– Igen, és egyéb kapcsolataikban is.
– A társadalmi integráció fokozódik, annak ellenére, hogy a csoportidentitást is őrzik és erősítik. Olyan fényképet mutatott, amelyen egy magyar ember mossa a cigány lábát…
– Kőrispatakon magyar adventisták élnek, az etédiek egyelőre oda járnak át szombatonként. A kőrispataki gyülekezet közel száz- éves, nagyon öreg tagjai is vannak, akik még börtönt is szenvedtek hitük miatt. A cigányoktól nemhogy nem zárkóznak el, hanem nagyon is nyitottak irányukban. Ez hitük egyik lényeges jegye, hangsúlyozzák, hogy mi valamennyien testvérek vagyunk, mindenki egyenjogú, és ezt pontosan azzal bizonyítják, hogy mindenkit befogadnak, s hogy amit állítanak, azt életelvként gyakorolják.
– A legizgalmasabb mégis az volt, amit egy gazdasági szerepváltásról mondott cigányok és magyarok közt.
– Léteznek magyar jómódúak is a faluban, de a gáborcigányok egyértelműen a legmódosabb réteget képviselik, és mint ilyenek, munkaadókként lépnek fel. Elsősorban építési szakembereket alkalmaznak, kőművest, ácsot, festőt, villanyszerelőt stb., mert örökké építkeznek, alakítanak. Sok magyar ott tud elhelyezkedni. Nagyobb ünnepeken magyar nők főznek nekik, van, aki hetente átjár pár napra segíteni például mosáskor, mert népviseletüket az asszonyok nem géppel, hanem csak kézzel mossák. A leglátványosabb példa egy állattartó farm, amelyet egy cigány vállalkozó építtetett és üzemeltet, uniós pályázatokat is nyert vele, s ahonnan a tejet naponta elviszik a feldolgozók. Feszültségforrás is a környéken, mert a legjobban megfizetett munkahely. A magyaroknak inkább üzleteik, kisvállalkozásaik vannak a faluban. A dolog megosztja a falut, több olyan magyar férfival beszéltem, aki nem tud e tényhez pozitívan viszonyulni, viszont más munkahely híján mégis ott dolgozik.
– Mondotta, hogy kétlaki életet élnek, tavasszal kimennek Magyarországra, és ősszel térnek haza.
– Igen, az egész család kimegy, többnyire Budapesten bérelnek lakást, a férfiak járják az országot meg a szomszédos államokat is, ahol nagyobb építkezéseken a csatornarendszer szerelését vállalják el. Óriási kapcsolati hálóval rendelkeznek, az információkat azzal szerzik be. Kereskednek is, mondották az asszonyok, de erről ennyit tudtam csak meg, nem részletezték.
– Fiatal lányként hogyan teremtett kapcsolatot velük?
– Nekem a szemem előtt volt a téma, de nem láttam, nagyszüleim etédiek, néprajzosként kerestem, mit kutassak, végül a szerencse folytán találtam rá: rokonom egy lelkész fiatalember, aki adventista teológiát végzett. Ő beajánlott engem, fogadtak, s nagyon érdekes volt, ahogy beléptem egy-egy családhoz, előbb ők megbeszélték cigányul egymás közt a dolgot, utána magyarra fordítottuk a szót, és válaszoltak a kérdéseimre. Ők vittek aztán egyik házból a másikba, s jött velem az egész család, ott volt az egész közösség, mindenki beleszólt, tehát ellenőrzés alatt tartották, hogy én mit csinálok ott és mit mondanak el. Jegyzetelhettem is, magnót is használhattam közben. De nagyon nyitottak voltak, sőt, imádták, ha fotóztam is.
– A cigány közösségek legnagyobb gondja, hogy mindig a törvényesség határán mozognak, attól tartanak, hogy a rendőrség rájuk szabadul!
– De nem ezek. Pontosan azt akarják reprezentálni, hogy ők mások. Örvendenek, ha foglalkoznak velük, mert így tágabb körben tudják bizonyítani, hogy mások. Pénzvagyonukkal hogyan bánnak? Nem tudom, bankban tartják-e vagy sem, ez nem érdekelt, nem is kerültem annyira közel hozzájuk. Sok még a kutatnivaló.
