Az elit kifejezést hajlamosak vagyunk a mai – olykor tragikomikusan idiótaszintű – világ önfelkent politikusokból és újgazdag vállalkozókból álló csoportjával egyenértékűsíteni, asszociálni, akár azonosítani. Ez az, ami téves.
Mert az elit, a valódi, az igazi „kiváltságos” kör egészen más. És erre a változó létszámú társadalmi kategóriára igenis szükség van. De miről is beszélek, kikre is gondolok? Nos, minden társadalom előbb-utóbb kitermeli a saját elitjét, azaz azokat az embereket, akik valamiben kiemelkedőt tudnak nyújtani – a művészetektől a gazdaság bármely ágazatáig –, és e tehetségüket felelősen a nemzetük javára akarják és tudják kamatoztatni.
Hogyan is jött létre ez a kiválasztódás? Természetesen vagy mesterséges módon? Is-is. Minél inkább előrehaladott az emberiséggel a történelem, annál inkább tolódott ez a kettős lehetőség a mesterséges szelekció irányába, egyre szorosabban kapcsolódva az épp uralkodó rendszer kívánalmaihoz. Ha nemzeti érzelmű volt a kormányzás, akkor a saját tehetségeket próbálta megtalálni, kiemelni és a haza szolgálatába állítani. Ha liberális vagy valamilyen extrém „izmus”-hoz kapcsolódó csapat uralgott éppen, akkor vagy a saját csoporthoz való tartozás előnyeit élvezőkből álló (lásd például a Bánk bánban a merániak), vagy egy olyan – kizárólag a saját „fajtából” származó – elitet tűrt meg a rendszer, amely önmaga fennmaradását hivatott biztosítani, és minden más feltörekvést csírájában elfojtott, eltiport, megsemmisített.
Mi történik napjainkban? – kérdezhetjük jogosan e rövid, nagyon vázlatos történelmi kitekintő után. A mai magyar országvezetés egyértelműen a saját, határoktól függetlenül magyar nemzeti elit kialakításában elkötelezett. De ez a nemzeti elkötelezettség egyben teljesen európai is, hisz egyidejűleg és azonos mértékben az anyaország határain belül élő nemzetiségek számára – mint egyenrangú magyar állampolgároknak – ugyanazt a felemelkedési lehetőséget (de felelősséget is egyben) biztosítja. Mert e két fogalom csak együtt járhat, csak együtt lehet sikeres. Ha csak a szűkebb régiónkat nézzük, a békési-sarkadi-mezőgyáni Barkász Sándor által elindított és a szeged-csanádi püspökség és a Békés Megyei Önkormányzat által támogatott Delta Akadémia is ezt a szűrést, merítést és képzést célozta meg. Ez az akció mára Erdélybe is átnyúlt, ahol mintegy nyolcezer fiatalt „mértek” meg, és idéntől már ők is aktív részesei – s majd otthon haszonélvezői – lesznek a délkelet-magyarországiakkal együtt ennek a képzésnek. Nagyszerű gondolat és tett.
A valódi kiválóságokat, akik okosan és felelősen tesznek majd a közjóért, egyrészt a mindenkori állami oktatás neveli ki, másrészt viszont mi, pórok vajúdjuk ki magunkból. Mert mi is a közjót akarjuk, s persze ezáltal kicsit a magunkét is. Ennek a szimbiózisnak, kölcsönösen gyümölcsöző együttélésnek a sine qua non (azaz el nem hagyható) feltétele az a vitathatatlan igazság, miszerint nélkülünk nincs elit, de elit nélkül mi is csak birkanyáj vagyunk. Igaz, az elit sem megy semmire, ha gyökértelenül, a maga önző hasznát hajszolva, azaz nélkülünk próbál létezni a világban.
