Volt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, s azoknak volt három gyermekük meg egy kecskéjük. Azt a kecskét el kellett vinni legeltetni. Az öregember elküldte a legnagyobb gyermeket – Feri volt a neve –, hogy legeltesse meg a kecskét.
A gyermek meglegeltette, hazavitte. Az öregember kérdezte:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske azt mondta:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az ember elküldte a középső gyereket – Gyuri volt a neve –, hogy etesse meg, itassa meg a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte.
Megint kérdi az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az ember elküldte a harmadik gyereket, Pistát, hogy megetesse a kecskét.
Megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdi az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor elküldte az öregasszonyt, hogy legeltesse meg azt a kecskét. Az is elvitte, megetette, megitatta jól, és hazavitte. Megint kérdezte az öreg:
– Ettél-e, kecske, ittál-e?
A kecske megint azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Akkor az öreg megharagudott.
– Megállj, kecske, én is elviszlek, megetetlek, megitatlak, lássuk, nekem is így felelsz-e, hogy se nem ettem, se nem ittam!
Akkor az öreg megetette, megitatta és hazavitte. Kérdezte otthon:
– No, ettél-e, kecske, ittál-e?
De a kecske neki is azt felelte:
– Se nem ettem, se nem ittam.
Az öreg vett egy kötelet, s megkötötte egy fához a kecskét, és féligre megnyúzta. Akkor elengedte a kecskét, hogy menjen világgá. A kecske mendegélt, kiért egy erdőbe. Talált egy borzházat, és bement abba.
Amikor a borz hazament, kérdezte, ki van benn a házban. Akkor a kecske azt felelte:
– Én vagyok, a féligre nyúzott bakkecske.
A borz nem tudta, hogy mit csináljon, hogyan csalogassa ki a kecskét, hogy ő tudjon bemenni.
Akkor elment, s elhívta a farkas komáját, és így szólt neki:
– Gyere, komám, segíts, csalogassuk ki valahogy azt a kecskét a házamból.
A farkas elment, de az se bírta a házból kicsalogatni a kecskét. Akkor a borz elment a róka komához, s azt mondta:
– Gyere, komám, csalogassuk ki valahogy azt a kecskét a házamból.
Elment a róka, de az se bírta kicsalogatni. Akkor összetanakodtak, hogy még kit hívjanak oda segítségnek. A róka körülnézett, felnézett a fára, és meglátott egy szúnyogot a fa tetején. Így szólt neki:
– Gyere, szúnyog komám, hogy csalogassuk ki a féligre nyúzott bakkecskét a borz koma házából.
Akkor azt mondta a szúnyog:
– Csak csendben legyetek, én mindjárt odaszállok.
A szúnyog beszállott a borz házába, és belecsípett a kecske hátába. Mindjárt kiment a házból a kecske. Úgy elszaladt, hogy még máig is szalad, ha meg nem állott.
Ha a kecske el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
