Színes trikós csapatok, gyufaláng-frizurás lányok, eltéveszthetetlenül egyedi zászlókat, meghökkentő kellékeket cipelő fiúk masíroztak végig tegnap délben Sepsiszentgyörgyön hangos énekléssel: megkezdődött a várva várt HDN, a Háromszéki diáknapok kilencedik kiadása. A gyülekezőhelyen – a megyeháza előtt – előbb külön-külön, majd közösen, kézen fogva mutattak be villámcsődületet, ezután más helyszíneken folytatódott a program.
Nem kevés izgalom, komoly előselejtező után nyerte el a részvételi jogot a 16, egyenként húszfős csapat – 500 benevező középiskolásból 320 maradhatott versenyben –, és ez a három nap is 12–16 órás helytállást kíván tőlük, de aki egyszer belekóstolhatott, az ki nem hagyná a megye legrégebbi és legnépesebb ifjúsági vetélkedőjét. Pedig nehéz feladatokat kell megoldani, hiszen azt nem tanítják az iskolában, hogy az ámbrás cet milyen sebességgel merül el, és próbálja csak valaki megszámolni a Sugás Áruház mozgólépcsőinek fokait!
Igyekezni kell, mert kezdődik a kocsmai illemtúra (ahol szép beszéddel lehetett pontokat szerezni), aztán lótni-futni keresztül-kasul a városon (cseles kérdések nyomában), civilizációt alkotni (kultúrával, vallással, viselettel, étellel, törvénnyel), tehetségkutató műsorban fellépni, behunyt szemmel salátaelemeket azonosítani, és végül – már sötétben – minél több ölelést összegyűjteni, lehetőleg rendőröktől is. A kultúra napja után ma délelőtt sulikavalkád lesz a parkban, utána majális a Bíróné-pusztáján, a versenyszámokat azonban – szokás szerint – előre nem közlik a szervezők (a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület és a Megyei Művelődési Központ, illetve a megyei tanács tizenhét emberét húsz önkéntes is segíti). A vasárnap délelőttöt a testedzésnek szentelik, de ott sem ismert játékszabályok szerinti mérkőzésekkel, hanem erre az alkalomra kitalált erőpróbákkal fogják megmozgatni a többnyire alkalomszerűen sportoló társaságot. Minden teljesítményt gondosan felírnak, a legjobb négy csapat közötti rangsor pedig a vasárnap délutáni gálán fog eldőlni. A diáknapok egyik legszebb előírása az, hogy a versenytársat segíteni szabad, gáncsolni nem, a sportszerű küzdelemhez tehát kétség nem fér.