Ígérnek nagyobb belső demokráciát, az önkormányzatok felértékelését, újraplatformosítást vagy épp nőszervezet megalakítását. Ez utóbbi kicsit megmosolyogtató mézesmadzag, bár ha egy igazi tűzrőlpattant menyecske kerülne élére, változhatna valami ebben az erősen maszkulin és a nőket csak illemből, illetve európai divatmajmolásból futtató szervezetben is.
A platformok felmelegítése sem ígér radikális fordulatot, hisz azok egy része rég az ideje papíron már létezik, de valamilyen furcsa metamorfózis révén a kongresszusok után kétéves mély álomba zuhannak, s a kutya sem beszél róluk, s teszik, amit elvár a párt. A lóláb e tekintetben is csak annyiban lóg ki, hogy az RMDSZ csúcsvezetése e belső demokrácia és sokszínűség ilyetén felvonultatásával azt jelzi: kár erejüket, energiájukat kis magyar pártok szolgálatában fecsérelniük, hisz náluk a szociáldemokratáktól a kereszténydemokratákon és liberálisokon át, az ifjakat és – mint láttuk – a nőket is beleszámítva, bárkit tárt karokkal várnak és fogadnak. Ha visszagondolunk arra, hogy a szatmárnémeti kongresszus után a jelszó még az volt: ki nincs velünk, az ellenünk – el kell ismernünk, a maga kárán tanult az RMDSZ is valamit.
A kongresszust grandiózusnak álmodták szervezői, mert nemcsak a 777 szavazati joggal rendelkező küldöttre, de jeles vendégekre, újságírókra, testvérpártok küldötteire is várnak. Borboly Csaba, az RMDSZ oszlopos tagja, a szomszéd megye elnöke most épp a vendégváró, minden bizonnyal építgeti a légvárat, melyben kényelmesen elférnek.
Ha csak az a fránya korrupcióellenes ügyészség, mely huszonnégy órára tegnap rács mögé dugta, nem hosszabbítja meg fogva tartását, s ha túlesnek azon a megrázkódtatáson, amit a korrupciós vád alatt tartott, „munkahelyteremtő” szenátorunk mandátumfeladása okozott.
Különben mindenki tudja, a kongresszus amolyan ünnepi felvonulás, a lényeges dolgok előtte és utána, zárt ajtók mögött dőlnek el.