A negyvennyolc éves gyűjtő Kézdivásárhelyen született, ott érettségizett, majd a sorkatonai szolgálat után a keményítőgyárban helyezkedett el, ahol annak megszűnéséig, huszonnégy évig dolgozott, jelenleg a MOL-töltőállomás alkalmazottja. Gyer­mekkora óta imádja a természetet, kisgyermekként órákat töltött el egy-egy hangyaboly mellett, később a katonaságnál határozta el, hogy rovarokat, lepkéket kezd gyűjteni, első lepkéi onnan származnak. Az első szakkönyv, mely kezébe került Puskás Attila Rovaros­könyve, az abban leírtak alapján készítette el első lepkepadját. Mi­után leszerelt 1985-ben, szakkönyveket böngészett, majd kerékpárra ült, és bejárta szűkebb szülőföldjét 25–30 kilométeres körzetben. Előbb dobozokba rakta a begyűjtött bogarakat, lepkéket, majd ahogy gyűjteménye gazdagodott, külön rovarszekrényt készíttetett. Beke Ernő, a Hobbi Cserebereklub elnöke is biztatta, ne hagyjon fel szenvedélyével. Salamon Ferenc tanár, a Vigadó akkori igazgatója bátorítására rendezte meg első kiállítását 2004-ben, mely nagy sikert aratott az iskolások körében, a szaktanárok a biológiaórákat a Vigadóban tartották. Második egyéni bemutatkozásán, 2010-ben a Gyűjte­mények Házában két hónapig tolongtak a látogatók. Megfigyelte, sok lepkefajtánál a szárnyak belső oldala is díszes, egy következő kiállításon azokat is be szeretné mutatni.
Mielőtt felkeresi helyszíneit, mindent elolvas róluk, mint mondja, azt is tudja, hogy a megfelelő vidékről milyen rovarokat, lepkéket szeretne gyűjteni. Állí­tása szerint olyan legyek is vannak gyűjteményében, amelyeket a szakirodalom nem ismer. Mintegy hatszáz éjszakai és nappali lepkét – leginkább ezekre büszke – tárol szakszerűen, továbbá ezernégyszáz rovarral rendelkezik. Azt is elmondta, nincs kapcsolatban egyetlen rovargyűjtővel sem, ha van is dupla példánya, nem csereberél.
Rancz Gyula tovább gazdagítja ritka gyűjteményét, amint ideje engedi, gyűjtőútra megy, de szerinte Kézdiszéken nagyjából már begyűjtötte az itt fellelhető fajokat, de nem pusztítja őket fölöslegesen, mert több ritka rovart a kipusztulás fenyeget. Ha olyan lepke kerül halójába, amiből már van példánya,  elengedi. Szeretne befogni egy Apolló lepkét, ami 1200 méter fölött, csak a Lakócán és a Nagy Sándoron található meg. Családja elfogadja ritka hobbiját, felesége is elkíséri egy-egy gyűjtőútjára, de ő csak gyógynövényeket szed. Nagy sajnálatára gyermekeit nem tudta „megfertőzni”, egyiküket sem érdeklik a rovarok. Azt is bevallotta, munkatársai sokszor megmosolyogták, csodabogárnak tekintették, amikor lepkehálóval futkározott a réten.