A héten temették el 99 éves korában Pávai Vajna Erzsébetet, aki egyik utolsó résztvevője volt az 1941–1943 között Páván tartott pávai Vajnák találkozójának. Nevezetes család ez, Páváról kiszármazott szerte az országba, világba, s őseik származását Pávai előnevük igazolja.
A Kárpát-medence bizonyos területein különféle nyelveken beszélő szláv népcsoportok éltek az avar korban és a IX. században. Erdélybe a keleti szlávok valószínűleg a Kárpátok keleti szorosain vándoroltak be. Kovászna, Zabola, Csernáton és még sok más név utal ma is a szláv eredetre, őrzi a honfoglalás előtt itt élő szláv lakosság emlékét. Ezek a néprészek a honfoglalás után viszonylag gyorsan beleolvadtak a magyarságba. Páván élt Voina szláv nagyvezér, aki Vajnafalvát megalapította; ott a magyar Vajnák úgy elszaporodtak, hogy megkülönböztető előneveket kellett felvenniük: Kukuj, Lada, Potyi, Káplár, Tükör, Primo, Borvizes Vajnák.
A XI–XII. században a magyarok rátelepülnek a szlávokra: II. Géza (1141–1162), III. István (1162–1173), III. Béla (1173–1196) magyar király ezüstdénárait tárták fel 1970-ben egy magyar temetőben a Pávához is közeli Tatárdombon. A XIV. századbeli Páváról egy templom félköríves apszisa és várfal töredéke látható a mai református műemlék templomban. A szászok Erdélybe telepítésekor a székelyek Szászorbó környékéről Orbaiszékre, Szászkézdről Kézdiszékre és Szászsebesről Sepsiszékre költöztek.
Páva nevét a hagyomány onnan származtatja, hogy erdeiben sok páva élt, s a helybeliek a szép madarakkal élénk kereskedelmet bonyolítottak le. Páva neve az 1501–1567 között először említett lakott helységek névsorában szerepel.
Az 1602. évi Basta-féle lustrán Páván 55 nevet jegyeznek, akik Giorgio Basta által császári hűségre esküdtek. Az 1614. évi Bethlen Gábor-féle székely lustrán (székely népesség-összeírás) Páván 11 solymár neve szerepel, ugyanis az erdélyi fejedelem korában a község lakói kiváltságos solymárok voltak, akik a fejedelmi udvar és a török szultánok számára fogdosták az erdő sziklás bércein a sólyommadarakat, és tanították be vadászatra. A Sólyomkő-hegy neve is erre utal. Ezen a lustrán jelenik meg Páván két havaselvi román név mint a zabolai Basa Péter zsellérei. A katonaköteles férfiak 1635. évi – I. Rákóczi György erdélyi fejedelem által elrendelt – összeírásán ismét szerepelnek a solymárok: a Marti család. Az egész Háromszéken, Csík-, Gyergyó-, Kászonszék helységei közül egyedül Páván voltak elismert, kiváltságos solymárok.
Páva Kovászna és Zabola között fekvő, közepesnél kisebb falu, két patak szeli ketté. A családok száma a középkorban gyorsan szaporodott: 1567-ben 27 kaput számláltak, 1602-ben 54-et, 1644-ben már 120-at. A lakosság száma 1850-ben 885, 1869-ben 874, 1910-ben 1088, 1930-ban 941, 1956-ban 827, 2000-ben pedig 975. Ne felejtsük el, hogy innen származott Pávai Vajna István és Péter, aki 1621-ben Bethlen Gábortól nemességet nyert, Pávai Vajna Elek paleontológus, utazó, Pávai Vajna Ferenc geológus, a föld- és ásványtudományok doktora, Pávai Vajna Gábor író, orvos, Pávai Vajna Albert, a Ludovika Akadémia parancsnoka.
Egy XIX. századbeli kovásznai iskolában Orbaiszék falu neveit így tanították: „fényes, görcsös Páva, sártaposó Zabola, deszkarágó Kovászna”. Ma is két út vezet Pávára Kovásznáról: az Alsópáva és a Felsőpáva utca.
A Ceauşescu-korszakban Páva nevét letörölték a térképről. Csak Zabola létezik. Az átkos rendszer bukása után 23 évvel sem kapta vissza nevét e híres falu, pedig sok hozzá hasonló településnek kiírták a nevét, például Kézdiszászfaluét vagy Kézdisárfalváét a 11-es országúton. A remény hal meg utoljára. Remélem, már ebben az évben fel fog tűnni a falu bejáratainál egy szép tábla: Páva. Mert Páva létezik és él.
