Kiskászon nevét nem templombúcsúja röpíti messze, hiszen január 18-án, nagy havak idején Árpád-házi Szent Margitnak, a templom védőszentjének szentelt misére igen kevesen utaznak ide. Az augusztusi, Szent István emlékének adózó szentmisén azonban népes a részvétel.
Sokan csodálkoznak a falucska nevének hallatán, mert a köztudat településnevekben a Kászon elő- vagy utótagot általában Csíkország részeként ismeri. A valósághoz tartozik, hogy akárcsak a községközpont, Kézdiszentlélek egy része, Szárazpatak és Kézdikővár is az egykori királyi Felső-Fehér megyéhez tartozott, s csak később soroltatott Háromszékhez. Kiskászon azért valamiképpen kivétel volt, mert bár 1877-ben csatolták hivatalosan Háromszék vármegyéhez, a királyi megye tartozékaként a torjai Apor-birodalom peremvidékének faluja volt. Orbán Balázs jeles, nagy munkájában ennek ellenére Kis-Kászon néven különálló településként tárgyalja. Első okleveles említése 1567-ből való, amikor tizenkét kapuját jegyezték fel! Szerények a kiskászoni emberek, s hogy meg ne sértsék a szentléleki községvezetést — hiszen papjuk is az ottani máter plébánosa —, megjegyzik, hogy ,,mi Szentléleknek csak egy utcája vagyunk". Az utcácska ma sem kicsiny, mert a 2002. évi népszámlálás idején 290 lakója volt, s szinte hihetetlen, hogy 1910-ben 1217 személyt tartottak nyilván. Miért, miként apadt meg itt ennyire a lakosság száma?
Meddig jár a korsó a kútra
Három esztendeje ígérgeti a kiskászoniaknak a szentléleki tanács, hogy rendezteti a falu borvízkútját és környékét. De mert mindig fontosabb dolgokra kellett a pénz, most hívattak, „borvízpártiként" legyek tanácsadója, szemtanúja a munkálatnak. Valóban nem volt olyan esztendő, hogy a kiskászoni képviselő, Marthi Géza ne sürgette volna tanácsüléseken a borvízkút rendbetételét.
— Nagyon sokan, az egész környék ide jár borvízért — mondja Marthi Géza. — Kicsi a forrás hozama, hamar kimeregetik, várni kell, hogy újra felteljen, nem is beszélve a szennyeződésről, fertőződésről, melynek a meregetéssel bizonyos mértékben ki van téve a víz. Hogy mennyire, ahhoz én nem tudok hozzászólni, mert amióta a világ, ezt a vizet mindig meregették. A kézdivásárhelyi Erdélyi doktor úrnak itt van hétvégi háza, közel a forráshoz, ő magyarázza, hogy kitűnő az összetétele, gyógyvízként is használható. Eljött az ideje, hogy rendezzük a kutat, a környéket. Most már azt mondom, hogy addig jár a korsó a kútra, ameddig sikerül nekünk ez a régi álom. A szentléleki tanács saját bevételéből 30 millió régi lejt tartalékolt a forrás rehabilitálására. Ez csak az induláshoz elég. Mindenképpen számít a tanács a kiskászoniak közmunkájára.
Bartos Gyula kézdiszentléleki alpolgármester csatlakozva beszélgetésünkhöz hangsúlyozta: ,,mindenképpen biztosítjuk a falut, hogy ügyelünk a vízre, hogy a forrásnak baja ne essék. Munkaerő is lesz, mert van tizennyolc emberünk, akit a munkaügyön keresztül alkalmazott a hivatal, a munkálat egy részét segédmunkásként ők fogják elvégezni."
Az alpolgármester úgy tervezi, szigetelősánccal vissza fogják tartani az ikerforrás elszivárgó vizét, s ezzel nőnie kell a hozamnak is. Ha ez sikerül, mélyítik a forrás levezető árkát, rendezik a környéket, s a borvíz kémiai összetételéről, orvosi javallatairól tájékoztató táblát is kifüggesztenek. Egyébként általában gyomor- és bélbántalmakra igen jó.
— Ez egy nagyon jó borvíz, nem tudunk nélküle élni — bizonygatta Bartos Sándor, aki szerint a környéken lévő más borvízfeltöréseket is hasznos volna ,,felfogni".
Baróti Mihályné Pászka Mária éppen a vízre érkezett. Szénacsinálás ideje, tűz az Isten napja úgy, ahogy kell — mondta —, s ilyenkor borvíz nélkül nem bírjuk ki a mezőn. Jaj, de jó víz ez, úgy ,,megtartja a gyomrot", hogy el sem képzelik!
Körvonalazódik a jövőkép
Harangszó után nagyon elcsendesedett a falu. Az iskolások-óvodások már rég hazamentek, de a tanító, az óvónő még időzött, mert gyűlésbe készültek a szentléleki központi iskolába. Gergely Sándor, a kiskászoniak fiatal tanítója nyolc gyermeket oktatott, tőle tudtuk meg, hogy egy negyedikes lép felső osztályba, egy elsősre számítanak az óvodából, így hát jövőre változatlan a létszám. Rózsásabb lenne a helyzet, ha őszre nőne az óvodások létszáma — vélte Kovács Adél óvónő. Pénzt tartalékoltak a falu kis iskolájának korszerűsítésére, s a nyáron modern illemhelyeket alakítanak ki.
Élő falu Kiskászon, próbálták bizonygatni a helybeliek. Van tucatnyi ügyes fiatal. Igaz, hogy szórakozni más települések diszkóit látogatják, lehetne élénkebb kulturális élet is, de ez most a szénacsinálás, pityókapermetezés ideje.
A falu értékes idegenforgalmi látnivalója a Búcsújárók emlékháza. Bartha Lőrinc éppen a távoli Nógrád megyéből, Hollókőről, Cserhát aljából érkezett vendégeket kalauzolta. Velük beszélgetve körvonalazódott, miként lehetne nem is nagy munkával és befektetéssel látogatottabbá tenni Kiskászont, megvetni a falusi turizmus alapjait, merthogy a világon nem sok helyen van még egy ilyen szakrális kincseket őrző emlékház. Ispán Dániel és Szentlélekhez rokoni szálakkal kötődő felesége ugyanis idegenforgalmi kft.-t működtet az anyaországi kis faluban, tapasztalatait, ajánlatait szívesen megosztotta a hivatalosságokkal. Csak vállalkozó szellemű ember kell, ők is a nulláról indultak, s most idegenforgalmi és kereskedelmi cégük folklór-, kézműves- és kemencés programokat szervez, népművészeti kiállítást hoztak létre, mellette népművészeti üzletet, mert a hollókői vár, a pajtakert, falumúzeum, szövőház, japán vendégház, egy-két panzió éppen elég volt ahhoz, hogy oda csalogassa a látogatókat. Hollókő ma a világörökség része, tájvédelmi körzet.
Aligha lehet jobb és alkalmasabb hely hasonló idegenforgalmi-kulturális oázis létrehozására, mint Kiskászon, hiszen a közelben a Perkő-hegy kápolnája, egykori Szent János templomos emlékhely, a Perkő vára, Szent István-napi búcsúkat tartanak, de ott vannak Cecevárának romjai, s a környék népviselete, népi hagyományai sem ismeretlenek. A festői táj, a Kászon vize, a vadban gazdag Katrosa környéke, a Kászonok felé tartó korszerű műút, s egy-két vállalkozó, egy-két helyi és szentléleki panzió, a vidéket jól ismerő idegenvezetővel lehetne indítani...
Vissza a hétköznapokba
Itt kezdődik és végződik a falusi ember élete: a legelő, a tej, a határ, a tűzifa, az utak-utcák helyzete, a híd a Kászon vizén, a templom felújítása. Ezekről beszélgettünk még Bartók Gyulával és Marthi Gézával. Már posta sincsen a faluban, a szárazpataki látja el itt a teendőket: így is jól van — intettek belenyugvóan.
Dézsi Terézia tejcsarnokossal csak telefonon tudtunk beszélni arról, amit az állattartók jeleztek, hogy baj van a tejjel. Nem is kiskászoni gondok ezek, mert szerte Háromszéken számos tejtermelő nem érti meg, hogy nem mosatlan kézzel fejünk — mondta a csarnokos —, nem tudja, miként kell megmosni a tehén tőgyét, hogy fertőtleníteni kell, s nem loccsantunk vizet a tejbe, mint a kollektív idején. Most az uniós normák időszakát éljük, s ha nem olyan a tej, amilyennek lennie kell, a Covalact — mert a gazdák vele szerződtek — felmondja az egyezséget. Nem értik meg a termelők, hogy ha magas a csíraszám, és más mutatóval is baj van, nem fogják elvenni a tejet? A csarnokos elmondta, hogy tizenhét családtól huszonnégy tehén után szedi be a tejet, naponta 170—180 litert. Sajnos, rossz a kiskászoni tej, és ez nagy baj. Nem mindenki tudja abrakoltatni a jószágot. Miként telnek majd a hétköznapok tejpénz nélkül? Legyen ez jóakaratú figyelmeztetés — zárjuk beszélgetésünket a csarnokossal.
Valamivel jobb híreket hallottunk Csödör Barnától, a szentléleki Fagus erdő-közbirtokosság elnökétől, ki egyébként kiskászoni lakos. A birtokosság ugyanis közös Kiskászonnal. Náluk hatvanhét ár jelent egy jogot. 2005-re osztottak tűzifát, két jogra egy folyómétert. Pénzt nem kaptak a tagok, de sem vágatásért, sem a szállításért nem kellett fizetni. Az alpolgármester pedig elmondta, hogy a nyáron tört kavics kerül az utakra, hogy betonból csobogót (vízterelő falat) fognak építtetni a Kászon hídja alá, amit állandóan veszélyeztet az ár, erre 800 millió régi lejt tartalékoltak. Kavicsot terítenek a Kiskászont a Perkő-heggyel összekötő, Bivalak útja nevű szakaszra, mely évszázadok óta a búcsújárók útja, és természetesen feljavítják a borvízkút felé tartó részt is, oda járdát is építenek.
És újra ünnep
Kiskászonban két alkalommal lehet több turistát látni: a csíksomlyói búcsú idején és Szent István napján, amikor a hívők ezrei lepik el a Perkőt. Marthi Gézánál a perkői műemlék kápolna egyik kulcsa, hogy ha valaki a falu felől akarja megközelíteni a búcsújáró helyet, ne mássza meg hiába a hegyet.
Az idén még nagyobb ünnep lesz a Perkőn, mert a Szent István-napi búcsú a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának szerves része lesz.
— Körforgalmat akarunk kialakítani a Perkőn, új parkolóhelyet jelölünk ki, a vásárosokat is más helyre fogjuk telepíteni — mondták beszélgetőtársaim. — Szentléleken gazdag műsorral, gyermek-néptáncfesztivállal köszöntjük a világból hazaérkező elszármazottakat, részt veszünk az eresztevényi Óriáspince-tetőn sorra kerülő ünnepségeken, este pedig itthon, a Perkő tetején lármafát fogunk gyújtani, mint egykor régen őseink.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
