A Nagy-Murgó körüli nyomokat ,,olvasva" az idén a medvék nem merültek mély téli álomba: a néhol tálcányi lábnyomok mellett kisebb bocstappancsok is sorjáznak a friss hóban.
A valamikor szebb napokat élt fürdőtelep környékén azonban — ahol a mondabéli szépséges Uzonka kegyeiért folyt a küzdelem — még a szokásos újévi gyülekezés is elmaradt az idén. Az itt szilveszterezők legfennebb saját udvarukról indították házi tűzijátékaikat, vagy a csillagszórók villogó fényében koccintották össze pezsgőspoharaikat.
A csendnek, amelyet néha hallani lehet, nagy értéke van errefelé, de Uzonkafürdőt mintha sokkal mélyebb álom vette volna hatalmába: a kilátástalanság csendje. Pedig immár néhány esztendeje arra is lehetőség nyílott, hogy egykori tulajdonosai vegyék kezelésbe. Ennek ellenére a hibernálás jelei mintha még vészesebben erőt vettek volna az egykor egészséget (vissza)adó telepen.
El sem kezdett fejlesztés
Bizonyára nem véletlen, hogy a rendszerváltás első éveiben Háromszék egészséget adó fürdőtelepei közül egyedül Uzonkafürdőn indították el a parcellázást, s bár meglehetősen kezdetleges formában — hiszen nem közművesített házhelyeket árvereztek —, de több mint száz telek talált gazdára, mintegy félszáz új villa alapjai jelentek meg. S hogy a folytatás enyhén szólva nem volt a legszerencsésebb, igazolja az is, hogy ezekből ma is elég sok a kezdeti, félkész állapotba merevedett. Mindez az alig több, mint félhektáros fürdőtelep sorsának alakulására egyértelműen visszavezethető. Mert a kezdeti lendület, amely révén a telepet bérbe vevő magánvállalkozás egy új korszakot kívánt nyitni a fejlődésben, néhány év alatt elapadt, Erdővidék gyöngyét, ahogy az itt nyaralók némelyike enyhe nosztalgiával nevezni szereti e helyet, csak a bőségesen feltörő ásványvizek miatt nem lepte el a gaz: a borvízforrás hál’ istennek elapadhatatlanul ontja magából az étvágygerjesztő nedűt, a már rogyadozó betonmedencében pedig csakis az önkéntesek munkája nyomán marad meg a gyógyító víz.
A fejlesztések vonatkozásában egyedül a ,,holland" befektetés hozott új színfoltot Uzonka életébe. A Szerelem völgyében felépített, illetve folyamatosan bővülő édesvizű élményfürdő és turistakomplexum azonban Erdővidék bármelyik patakpartján lehetne, a táji adottságokon kívül nem sokat használ ki a hely legfontosabb értékéből, a borvizekből. S bár a nyári kánikulában látogatottsága rendkívüli volt, egy kicsit fel is villantja azt az ellentmondást, ami a településfejlesztések átgondolatlanságából, de legtöbb esetben a koncepció hiányából általában következik: mintha sivatagban építenénk sípályát...
Mert Uzonkafürdő jövőjét csakis a bőséges ásványi forrásokra épülő egészségturizmusban lehet felvázolni, amit a téli sportokra alkalmas lejtők ,,befogása" egészíthetne ki. Na meg a háromszéki bakancsos turizmus egyik hídfője lehetne.
Gazda nélkül
De mielőtt ,,elvennénk" a fejlesztési szakemberek kenyerét, vessünk egy pillantást a vélt vagy valós akadályokra, a borvízfürdő hibernálásának (reméljük) időleges okaira. A baconi önkormányzat kezelésében levő 5755 négyzetméteres területet, mely a mai fürdőtelepnek is otthont ad, 2001 augusztusában az azt valamikor birtokló hat közbirtokosság a 10-es törvénnyel igényelte vissza. Egészen pontosan négy közülük, Zalán utólag csatlakozott. Ekkor még él az önkormányzat és a Mitács Kft. közötti bérleti szerződés, a néhány kádas meleg fürdő is működik, a borvízforrás felújítására is jut egy kis figyelem, a fürdőmedence pedig elfogadhatóan üzemel. Na meg a kis vendéglő. Hosszabb távú fejlesztési elképzelésekről azonban nincs szó, sőt, kifulladni látszik a kezdeti lendület is. A baconi polgármester szerint a bérleti szerződés 2004 végéig élt — írtuk még egy három és fél évvel ezelőtti beszámolóban —, később nézeteltérés, majd vagyonjogi per indult a bérlő és az önkormányzat között, amelynek mai napig nincs vége. Ám mindez a tulajdon visszaállítását, a tényleges birtokba helyezést aligha akadályozhatta volna.
Antal Jenő, a baróti közbirtokosság elnöke szerint is elsődleges szempont lenne a tulajdonjog végleges tisztázása. Ám erre 2001 óta nem került sor. Nem titkolja, hogy ebben a szezonon kívüli időszakban épp a holtpontról való kimozdítás érdekében keresett meg a szerkesztőségben. (Egy zárójel erejéig hadd ne hallgassuk el, mert jellemző: utólag, az érintettség okán, mert hétvégi háza van a településen, e sorok írójáról az a hír terjedt el, hogy érdekeltsége lenne a fürdő ügyében, azért kezdte ,,piszkálni" annak helyzetét.) Antal Jenő is úgy véli, az önkormányzat és a bérlő között húzódó per csak ürügy, annak semmiképpen nem kellene befolyásolnia a visszaszolgáltatást. Részletes beszámolója után pontosítja, hogy szerinte valójában négy közbirtokosság tarthatna igényt a telepre, hiszen a málnási még 1883-ban eladta részét a barótinak nyolcezer magyar forintért, a zaláni pedig — a Kese Jenő-féle monográfia számos megjegyzése szerint — szintén lemondott a részéről.
Bizonyítékok
A máig fennmaradt, de azóta sem módosított telekkönyvben — amelynek egy 2004-ben kiadott kivonatát bizonyítékként csatolták a visszaigénylési okiratokhoz — ténylegesen öt tulajdonos, a baróti erdőbirtokosság mellett a baconi, a bodosi, az oltszemi és a zaláni is szerepel. Antal Jenő szerint a zalániak nem tartottak igényt a részükre, ám ezen időközben változtattak. Málnási Attila, a zaláni erdőbirtokosság elnöke kérdésünkre megerősítette, bár pénzt nem tudnak áldozni rá, nem tehetik meg, hogy lemondjanak a részükről. Annál is inkább, mert a régi esetleges adásvételt semmilyen papírral nem lehet bizonyítani. Akkor is, most is a zaláni birtokosság szegény volt, így a monográfiába bejegyzett adatok, hogy nem járult hozzá a fürdő építéséhez, mind igazak lehetnek, de a jogról lemondani nem tudnak.
Bocskor Lászlót, a baconi közbirtokosság elnökét telefonon értük el. Ő is szeretne végre pontot tenni a visszaszolgáltatás végére, ám a jogi buktatók tisztázása érdekében a készüléket az önkormányzat jegyzőjének adja át. Oláh Veronka szerint amíg hivatalos papíron nem határozzák meg, hogy a telekkönyvben szereplő tulajdonosok közül kinek mekkora része van, a terület nem adható vissza. A bizonyítékként használt telekkönyvben ugyanis úgy szerepel, hogy nem meghatározott arányban tulajdonosok a közbirtokosságok, márpedig tulajdont csakis meghatározott hányadban lehet visszaszolgáltatni — magyarázza. Állítása szerint ezt írásban el is juttatta az illetékesekhez, ám az öt résztulajdonos közül a baróti birtokosság nem hajlandó erre a lépésre.
Buktató vagy kifogás?
Ezek után már csak arra lenne szükség — gondolhatja a kívülálló —, hogy a közbirtokosságok elhatározzák, és vezetőik közjegyző előtt szentesítik: a tulajdonrészek egyforma, vagyis egyhatod arányban oszlanak. Ez az egyezség már régebb körvonalazódott. Legalábbis — mondják az érintettek — elvben megegyeztek, hogy meghatározzák a tulajdonrészeket. Ám a szentesítésére mégsem került sor. Antal Jenő két érvet hoz fel. Szerinte a tulajdonrészek meghatározása mondvacsinált kifogás, hiszen így, egyben is vissza lehetne szolgáltatni, ráadásul őseink, jól átgondoltan, nem határozták meg a tulajdonrészeket, mert akkor egy rész jóval könnyebben értékesíthető lenne. Szerinte ez a veszély most sem múlt el. Legfőképp a zalániakra gyanakszik, akik valójában és jog szerint nem is kaphatnák vissza a részüket. Mindezt egyébként egy 2005 szeptemberében kelt átiratban — egyebek mellett — a baconi önkormányzatnak is jelezték, pontosítva, hogy Bacon valójában a fürdőtelep háromhatod, vagyis fele részére tart igényt. Antal Jenő azt sem rejti véka alá, hogy a megosztással valójában utólag törvényesítenék a zalániak tulajdonjogát. Kérdésünkre mind Farcas Csilla bodosi, mind Boros Zoltán oltszemi közbirtokossági elnök azt mondta, hogy elfogadná a tulajdonrészek hivatalos meghatározását.
Hogyan tovább?
Minden érdekelt fél egyértelműen a tulajdonviszony rendezését látja elsődlegesnek. S mert ellentmondóak voltak az információink afelől, hogy a tulajdonrészek mértékének hivatalos meghatározásáról szóló felszólítást a baconi önkormányzat írásban is elküldte-e az érintetteknek, Oláh Veronkát arra kértük: újabb átiratban rögzítsék az igényt. Erre, az ígéret szerint, idén januárban kerülhet sor. De a leendő tulajdonosok között is több egyeztetésre lenne szükség.
A fürdőtelep ugyanis — annak ellenére, hogy a villatulajdonosok közmunkával és adakozással immár második éve felújítják, takarítják és használhatóvá teszik a borvízmedencét — szemmel láthatóan romlik. De legfőképpen a kilátástalanság rombolja annak reményét, hogy valaha legalább az egykori szinten működik az egészséget adó fürdőtelep. Fejlesztéséről nem is beszélve, amire egyébként még látványterv is készült a baróti erdőbirtokosság megbízásából, sőt, pénzt is elkülönítettek rá.
Mert csakis ennek alapján lehetne előremutató, egész Uzonkafürdő jövőjét meghatározó elképzeléseket megfogalmazni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
