BibarcfalvaFőhajtás a mártírok előtt

Az esemény egyperces néma emlékezéssel kezdődött, majd Kádár Gyula történész az új szabadságharc előkészítőinek kitartását méltatta, mondván: Erdővidék legbátrabb településének lakói – az összeesküvés nyolc mártírja közül hárman kerültek ki a kis faluból – az alig lezárult szabadságharcot követően már egy új hadsereg felállításán dolgoztak. „A bibarcfalviak tudták, a szabadságot sosem adták ingyen, érte küzdeni kellett. Azon dolgoztak, legyen bár ötezer, fegyverbe fogható férfi, hogy amikor a külföldi segítség megérkezik, ismét szabadságharcot kezdhessünk” – mondotta. Kádár Gyula a mának szóló üzenetében kifejtette: a régiósítási vitában képviselőink semmilyen elvtelen egyezséget sem fogadhatnak el. Okfejtése szerint Székelyföldet sem a hatmegyés régióba, sem más megyével kiegészített régióba nem szabad betaglalni, mert egyikben sem leszünk többségben, márpedig magyar jövő és demokrácia csak addig létezik, amíg a székelység van túlsúlyban.
A Székely Nemzeti Tanács bardoc-miklósvárszéki elnöke, Szabó Miklós a nemzeti ügyekben eddig cselekvőkről szólt, majd úgy fogalmazott: jó példájuk eredménye, hogy ma is akadnak, akik készek cselekedni. A Történelmi Vitézi Rend erdővidéki székkapitánya, Benkő Emőke a bibarcfalvi mártírok hazához és néphez való hűségét emelte ki. A Tordai Árpád és Szabó Miklós által leleplezett kopjafára Székely Lajos helybeli református lelkész mondott áldást.