Az RMDSZ vezetői nagyon elégedettek utolsó kongresszusukkal, a főtitkár egyenesen azzal dicsekszik, hogy a huszonegyedik század látványigényeinek minden tekintetben megfelelő összejövetelük egyetlen baki nélkül zajlott, olajozottan és fegyelmezetten tehát, s kérkedik, mindenki tiszteletét tette pompás összejövetelükön, aki valamit is számít a politikában.
Csupán egy-két napnak kellett eltelnie, hogy a máz megpattanjon, s kitessék: a szövetségen belül sem mindenki tartja oly tökéletesnek és eredményesnek a tizenegyediket, mint főszóvivői és -szószólói. A legradikálisabban Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere fogalmazott, aki nem is örvendett, hogy városát tisztelték meg vele. A flancos kongresszus helyett egyesítő romániai magyar összejövetel egybehívását tartotta volna időszerűnek, mert „csak a vak nem veszi észre, hogy a hazai magyar politikum megosztott, és minden csoport mögött kisebb vagy nagyobb tömeg áll, melyről az RMDSZ igyekszik tudomást sem venni.”
Ha valóban komolyan gondolja mindenki az RMDSZ-en belül és kívül, hogy az erdélyi magyarságnak kulturális, a Székelyföldnek területi autonómiára van szüksége, égetően fontos túllépni az emberi hiúságokon, személyes sértődöttségeken, s összefogni – így Ráduly. Akadnak, akik még huszonöt évnyi életet jósolnak a Székelyföldnek területi autonómia nélkül, Ráduly pesszimistább, szerinte jó esetben három-négy, esetleg öt éve van e folyamatosan nyomás alatt tartott régiónak. Csíkország e kérdésben letette voksát, várják az erősítést a székelység más területi egységeiből is, Háromszékről, Udvarhelyszékről, Maros mentéről, Gyergyóból, hogy elképzeléseiket, terveiket egységbe kovácsolva megvalósítsák.
Az elmúlt két évtizednél is hosszabb idő alatt az RMDSZ soha nem akart – még most, ellenzékben sem – radikális szervezetté válni, sőt. És döbbenten halljuk, hogy autonómiastatútumát is csak ezután készül kidolgozni, holott a brassói kongresszus óta – húsz éve – programjában szerepel e cél. Mi több, akkoriban munkacsoportot is létrehoztak a dokumentum kidolgozására.
A minden áron való kormányozni vágyás s az a veszély, melytől jóakaratú bírálói megalakulása óta óvták-védték, miszerint kár beolvadnia, illeszkednie s arcára öltenie bukaresti politizálás tiri-tarka, heveny farsangi maszkját, mégis bekövetkezett, s most akár tetszik, akár nem, újra kell gondolniuk önmagukat. Mögöttük már csupán 370 ezer voks áll, míg egymilliónyi a szavazatképes magyar. Tovább morcoskodni, haragszom rádat játszani, a román politikának udvarolni, s beérni annyival, hogy néhanapján körüludvarolják őket a bukaresti pártvezérek, csak zsákutcába vezethet. Illetve vezetett.
Onnan kellene új egységet teremtve kibotorkálniuk.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
