Előadásának témája aktuális: Visszatalálunk egymáshoz? Konfliktusok és megoldások a szülő-gyermek kapcsolatban. Nagy empátiával és derűvel állított tükörképet a különböző életszakaszokban felmerülő sajátságos helyzetekre, melyekre legtöbbször hasonlóképpen reagálnak a szülők. Miként legújabb könyvének is ezt a címet adta, az előadásban is vissza-visszatért a családon belüli érzelmi biztonság megteremtésének fontosságára.
A kérdés azért jogos, mert már születéskor elszakad egymástól gyermek és anya, elvágják a köldökzsinórt, és ettől kezdve állandósul a válaszkeresés... Születéskor az a jó, ha rögtön visszakerül a baba az édesanyához, érezzék egymás testének melegségét, biztonságát, majd jöhet a szoptatás. Egy idő után megint bekövetkezik a leválás. Kisgyermekkorban gyakori gond az éjszakai alvás. A különböző pszichológiai iskolák keresik a választ: az egyik elmélet szerint az a jó, hogy a kisgyerek külön aludjon, ha felsír, meg kell nyugtatni, de vissza kell vinni a kiságyba; a másik iskola azt hangsúlyozza, hogy legyen egy matrac az ágy mellett: a szülő megfoghassa gyermeke kezét. Viszont a magyar parasztasszony bölcsőbe tette és álomba ringatta. A gyermek félálomban is észleli a körülötte levő történéseket.
Velem vagy nélkülem? Leválik-e, vagy velem marad? Nekem kell leválasztanom, vagy a gyermeknek kell leválnia? Ezek a kérdések az életünk során sokszor megismétlődnek, s konfliktusok tömege is adódik belőlük. A fő kérdés: miután testileg leválik a gyermek, sikerül-e a biztonságot adó érzelmi csatornákat, kapcsolatokat kiépíteni? Anyanyelvünk dallamossága, a mondókák sokszínűsége és játékossága segít a valódi, erős kapcsolatteremtésben. A pszichológus hangsúlyozta, hogy kapcsolaterősítésként elsősorban nem a hasznos (megmostad a kezed?), hanem haszontalan dolgokra van szükség (birkózódás, közös étkezés, séta...). Elsősorban a saját példa nevel. A szeretet egy megismerő erő – a szülő által el nem rontott gyermek tudja, hogy mire van szüksége szervezetének (étkezésnél), de sokszor nem vagyunk elég tájékozottak a gyermek igényeiről.
A kistestvér megjelenése újabb szokatlan élethelyzeteket teremt a nagyobb gyermek szempontjából, melyre az a legjobb megoldás, ha a szülő nyugodtan, türelmesen tud reagálni. A megparancsolt szeretet gyűlöletet ébreszt, sokkal hasznosabb a magyarázat. Ebben a korban a szabad játéknak van a legnagyobb szerepe, és nem a tanulásnak (általános szülői kérdés: mit tanultatok ma az oviban?). Fontos a mindennapi mese.
Egy újabb elválás az iskola megkezdése. Ehhez hogyan viszonyulhatnak helyesen a szülők? Azt kellene éreznie a gyermeknek, hogy az az ő dolga. Ha szekírozzuk az iskolával, a tanulással, az maga a pokol lesz a család számára. Vekerdy Tamás hangsúlyozta, hogy nagyok az egyéni különbségek a gyermekek közt, évek múltán változik a teljesítmény és a hozzáállás is. A tanult tudásanyag éjszaka rendeződik, épül be a személyiségbe, álmunkban érik képességgé.
Kamaszkorban újabb nehézségek jönnek, a gyermekek kipróbálnak mindent. De hogy mi fog történni, azt az addigi élet és nevelés határozza meg. Az a fiatal, aki érzelmi biztonságban lép ki az életbe, sosem fog tudni személytelen kapcsolatokban élni, mert megtanult személyes kapcsolatokban élni. Aki viszont érzelmi nélkülözéssel érkezik a gyermekkorból, veszélyeztetett lesz, könnyen a szenvedélyek hálójába kerül. A kamasz rohamos agyi érésen esik át, új kapcsolati rendszer épül, szertelen, szélsőségek közt hányódik.
Napjainkban egyre nagyobb vargabetűket tesznek a fiatalok, hogy mivé legyenek, egyre jobban kitolódik a hivatásválasztás. Meddig támogassuk? A pszichológus válasza: ameddig bírjuk... Tisztelettel fogadni az új lényt, szeretetben nevelni, szabadságban elengedni – ez kellene hogy legyen a szülői vezérelv.
Az előadás után számos gyakorlati kérdésre válaszolt az előadó, és dedikálta könyveit, melyeket itt is meg lehetett megvásárolni.