Az alábbiakban a záróelőadására szorítkozva előre kell bocsátanunk, hogy azt valóban rendkívül szuggesztíven adta elő az elnök, s gondolatai szemlátomást megragadták a tagságot, nem utolsósorban pontosan eszméinek rendkívüli eredetisége és a még eredetibb társadalmi kísérlet folytán, melyről beszámolt, s mely közérdeklődésre is bátran számot tarthat.
A közismert, politikusi pályát is befutott előadó ugyanis pillanatnyilag egy udvarhelyszéki faluba visszahúzódva gazdálkodik, illetve az udvarhelyi üzleti tudományok főiskoláján oktat, s a székely valóságból, a tőkehiányból kiindulva keresi a kollektív megélhetés módozatait mind falujában, mind oktatói tevékenysé­gében. Kolumbán azzal indított, hogy a székely szegénység a kiegyezéssel veszi kezdetét, amikor a közbirtokosságokat, közös legelőhasználatot stb. olyan magántulajdonnal helyettesítették a tagosítás és arányosítás során, melyet a székelység képtelen volt kezelni, s mely zavart a mai állapotok csak tovább fokoztak. Az emberi szükségletek kielégítésének három modelljét felvázolva úgy látja, a közszférában a teljes jogú polgárok kizárhatatlansága a fő elv az elosztásban, a versenyszférában a profitelv, a kizárhatóság uralkodik, a civil szférában pedig a polgárok szelektív kizárhatósága dívik a javakhoz való hozzájutásban.
Maga egy negyedik, a szociális gazdaság létrehozatala mellett tört lándzsát, mely szerinte a globalizált gazdaság mellett képes megélni (utóbbit kritikusai a halál iparának titulálják), annak következményeit részben kiegészítve és részben ellensúlyozva. Véleménye szerint a székelység jó hányadának pont erre lenne szüksége. „Hogyan oldjuk meg, hogy a verseny ne ölje meg az életet? Hogyan teremtsünk kollektív alapú gazdaságot?” – tette fel a kérdést, s a választ nyilván a szövetkezésben kereste, mely nála nem csupán szövetkezetet jelent. Közismert negyvenfős bivalyfarmja (a Duna TV is közölt róla riportot) ugyanis kizárólag annak köszönheti megmaradását, hogy a több száz fős oroszországi hasonló farmok számára Románia nem piac, ezért a piaci rést kihasználva ez is meg tud élni. De ennél többre van szükség, és itt gyümölcsfeldolgozó manufaktúráját hozta fel példaként, melynek mintájára akár tejfeldolgozás, építkezési stb. szociális vállalkozás is elképzelhető. A manufaktúrát a hagyományos székely gyümölcsfajták megmentése érdekében eszelte ki, de vele új modellt teremtett. A termelés pénz kiiktatásával folyik: a gyümölcsöt behozza  a gazda, a norvég alaptól elnyert pénzből megvásárolt gépeken ő maga préseli, főzi ki, s az elkészült gyümölcsléből, -ízből stb. ennek értékében részesül. A termékkel azt tesz, amit akar. A vállalkozás nem pénz alapján, hanem társadalmi tőkével – bizalom, eleven munka – működik, a közösségi haszon pedig rendkívüli: a székely társadalom eleven szövete jön létre az együttműködésben, s ez más területekre is kisugározhat.
A modell kiterjesztése most folyik, a Merkúr üzletláncra épített Góbé termék márkanév égisze alatt egy autonóm Góbé-világ alkotható meg egy kifelé versenyképes, befelé közösségalapú vállalkozási szövetség formájában. Nem csoda, hogy mindez új ötletet sugallt: az Élő Szövet Alapítvány a térségi együttműködés kiszélesítése és elmélyítése céljával  jött létre, tehát átfogó társadalomépítési munkába kezdett.
Említettem ugye, hogy prófétai lendületű előadásról lesz szó? Érdemes odafigyelni, mivel kísérleteznek Ud­varhelyszék néhány falujában.