A hét végén ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a Magán Lipicai Lóegyesület. Benépesedett a kökösi Farm utca 500. alatt álló Bartha-lovastanya. A két székely megye – Hargita és Kovászna –, a szomszédos Brassó, Buzău, a távolabbi Dâmboviţa, Suceava... megye lipicailó-tenyésztői jöttek el az ünnepélyre, s hozták el méneiket a beharangozott ménszemlére, melynek feladata volt a törzsmének és fedezőmének kiválasztása.
Huszonkét mént neveztek, és végül tizenkilenc került szemlére. Csodálatosabbnál csodálatosabb mének, az erdélyi lipicailó-állomány leendő „felelősei”. S ha már említettük a lipicait, hadd mondjuk el, hogy története visszanyúlik az 1580-as évekig, amikor II. Károly főherceg a bécsi spanyol lovasiskola számára tenyésztőtelepet alapított a császársághoz tartozó, Trieszt környéki köves karszttetőn fekvő Lipiken, a mai szlovéniai Lipicán. A tenyésztőtelep genetikai alapját az ott található és a középkorban nagyra becsült, nehéz testű, valamint a Spanyolországból importált lovak és a szintén helyi, kemény természetű hegyi lovak adták. A kezdeteknél használt mének közül nyolc ma is létező genetikai vonalat alapított, s a tenyésztés ezekre épül.
A Bartha-lovastanyán felvonult a lipicai ló szinte valamennyi vérvonala, a Siglavy nyitotta meg a sort, aztán következett a Neapolitano, a Pluto, a Maestoso, a Tulipan, a Converseno, az Incitato. A nevelőménesek sorából nem hiányzott az alsószombatfalvi, a kökösi (Bartha Róbert ménese), az angyalosi (Váncsa Jenő ménese), a teleki (Kovács Tibor ménese), a gyergyószentmiklósi (Romfeld Jánosék ménese), a bodza-vidéki (Tiberiu Hermenean ménese)... sőt, akadt egy, a lipicai ménesben született mén is, Lukács Benedek Conversanója. Hogy melyik volt a legszebb, legcsodálatosabb? A vélemény öt-tíz percenként változott. A legnagyobb tapsot mintha Lukács Benedek Conversanója kapta volna... Lássuk, mi volt a zsűri véleménye. Nos, a tizenkilenc ménből egy került a törzsmének sorába, Bartha Róbert Passzió nevű Plutója, a többi tizennyolc marad fedezőménnek, köztük Lukács Conversanója is.
A lóparádé az egyesületekben aktiváló törzsmének és ivadékaik szemléjével folytatódott. A díjazottak között szerepelt Romfeld János, Tiberiu Hermenean, Şerban Nica, Bodó Zoltán, Váncsa Jenő. A legmegnyerőbb mén a Niger névre hallgató Neapolitano.
Vasárnap a ménjelöltek díjhajtóprogramjával indult a rendezvény. Megcsodálhattuk a lovak küllemét, testfelépítését, mozgását, rugalmasságát, könnyedségét, lendületességét, a mozgás közben való korrekt tartását. Aztán következett az árverés, melyen tizenkilenc ló vonult fel. Nem tolongtak a vásárlók, pedig isten bizony arra számítottunk, hogy a lassan-lassan lendületbe jövő lótenyésztés itt is bizonyít.
A kétnapos ünnep a fogatok maratoni és akadályhajtásával zárult.
Egyes fogat: 1. Bodó Zoltán (Lipicai Lovasklub), 2. Lukács Benedek (Homoródfürdő), 3. Csoma Sándor (Lipicai Lovasklub), kettes fogat: 1. Bartalis Attila (Karcfalva), 2. Bartha Eduárd (Lipicai Lovasklub), 3. Ferencz Tibor (Csíkszépvíz), négyes fogat: 1. Bodó Zoltán, 2. Bartha Eduárd, 3. Bartha Róbert (Lipicai Lovasklub).
Kellett, s jó volt a rendezvény, hiszen látni, tapasztalni kellett, hogy a lótenyésztés igenis újra meghonosodott hazánkban, Erdélyben és a Székelyföldön. Fontos ez, hiszen lótenyésztés nélkül nincs ló, ló nélkül pedig nincsen lovassport.
Köszönjük Bartha Róbertnek és csapatának, na meg az otthont adó lovastanyának a szép és tanulságos lovasünnepet.
(nagymohai)
