Farcádi Botond
Mint ahogy a jó háziasszony is abból főz levest, ami akad a konyhán, éppen úgy kell számolniuk a valós lehetőségekkel és a rendelkezésre álló eszközökkel azoknak, akik nagyobb terven, esetleg éppen a Székelyföld fejlesztési stratégiáján dolgoznak.
Vagy legalábbis azon gondolkodnak, a jelek szerint ugyanis, tizennyolc évvel a rendszerváltás után még mindig az elméleti vita az aktuális, nem pedig a gyakorlati kérdések.
Csutak István napokban nyilvánosságra hozott, vitaindítónak szánt írása ugyanis minden erénye mellett két dolgot tükröz elsősorban. Az egyik, hogy még mindig nem a cselekvés ideje érkezett el, hanem az eszmecseréé, a vitáé, amely bármennyire konstruktív legyen is, mégiscsak messze áll még a konkrét lépésektől. A másik pedig, hogy még a Csutak István által elitnek nevezett réteg is — amely politikusokból, vállalkozókból, értelmiségiekből és véleményformálókból áll — sokszor éppen a fától nem veszi észre az erdőt. Erre a látószögre utal az is, hogy a székek közötti versengést teszi felelőssé minden vélt vagy valós negatívumért. Azért említek vélt és valós negatívumot, mert azt például igazán nem lehet kárhoztatni, hogy a székely városok többsége igyekszik saját színtársulatot működtetni. Az viszont valóban probléma, hogy nem rendezik meg például a székely színházak fesztiválját.
Hiba lenne azonban a székek közötti versengést okolni Székelyföld lemaradásáért. Egyrészt azért, mert még az elit sem képes évszázados hagyományokkal szembefordulni és azokat a modernizáció jegyében megsemmisíteni. (Mellesleg nem hasonlítana ez kissé a kommunista rezsim agymosási kísérletéhez?) Másrészt pedig alapigazság, hogy a fejlődés mozgatórugója, a modernizáció alapja éppen a verseny.
Csak meg kell találni azt a keretet, amelyben ez a rivalizáció termékeny lehet. Ehhez pedig elengedhetetlen a Csutak István által is szorgalmazott egységes jövőkép, székelyföldi fejlesztési stratégia. Ám minden stratégiának eszközökre kell alapulnia, ha nem egyszerű légvárról, valóságtól elrugaszkodott konstrukcióról akarunk beszélni. Az eszközök egyike pedig éppenséggel a székek közötti rivalizació. Mert vajon mi a könnyebb? Szakítani a többszázados hagyománnyal, gondolkodásmóddal, erőltetett menetben modernizálni? Vagy pedig furfangos módon számolni vele és kihasználni azt?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
