Nem nagyon lehetett illúziónk, hogy a nemzetállam fogalom kikerül Románia alaptörvényéből, hisz mint életmentő szalmaszálba kapaszkodnak ebbe a román politikusok, úgy vélik, haza- és nemzetszeretetükön esne csorba, ha a valósághoz igazítanák az alkotmányt. Ám az, hogy akad olyan liberális (!) képviselő – Tudor Chiuariu volt igazságügyi miniszter –, aki a jelenlegi szövegben szereplő román népet egyenesen román nemzetre cserélné, azaz az alaptörvény csak a román nemzet tagjai számára biztosítana jogokat, számukra írna elő kötelezettségeket – az bizony megdöbbentő.
Amit eddig jóváhagyott a bizottság, számunkra cseppet sem kedvező. Jogos és nehezen vitatható igényeinket – például, hogy társnemzetként kerüljünk be az alaptörvénybe, vagy anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státuszt nyerjen az általunk többségben lakott térségekben – könnye­dén elnapolják, s valami csodának kellene történnie, hogy a jelenlegi ugyancsak nacionalista, magyarellenes hangulatban nekünk is teremjen babér. Az alkotmánymódosító bizottság működése, az eddig elfogadott javaslatok tükrözik: a hatalom érvényesíti akaratát, s teszi ezt felgyorsított ütemben. Hihetetlennek tűnhet, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy mire beköszönt a nyár, már a képviselőház is elfogadja az új alaptörvényt, s ősszel megtartják a népszavazást, egykettőre átgyúrják az új régiókat, immár közigazgatási jogkörrel. Tavaly júniusban négy nap alatt váltották le az államfőt, a parlament házelnökeit, és írták ki a referendumot – most nem napok, de hónapok alatt teljesen új Romániában ébredhetünk, melyet még annyira sem érezhetünk majd hazánknak, mint eddig.
Mindeközben a magyar politikum hallgat, időnként ejnyebejnyéznek, fél szájjal tiltakoznak választott és önje­lölt vezetőink, de nem látni semmiféle tervet, stratégiát, mellyel akadályozni próbálnák a ránk váró igen veszélyes lépéseket. Lehet, tárgyalnak Bukarestben? Sovány vigasz, hisz attól eredményt alig remélhetünk, már bebizonyosodott: a kétszínű román politizálás könnyedén ígér egyet és tesz mást. Főként, ha végre megvalósíthatja évszázados álmát, sikerre viheti, amit még Ceauşescunak sem sikerült: színromán földdé változtatja kies országát.
Késő lesz akkor tiltakozni, tüntetni, amikor már érvényes törvények lehetetlenítik el megmaradásunkat, alapozzák meg elvándorlásunk, beolvadásunk felgyorsítását. Ha jövőt akarunk a magyarságnak e tájakon, a döntések meghozatala előtt kellene megmutatni, hogy sokan vagyunk, egységesek és erősek.