Ugyanazon zászló alatt két teljesen különböző világ feszül egymásnak a törökországi tüntetéseken és tömegmegmozdulásokon. Vörös alapon fehér félhold és csillag: ez a jelképe Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök híveinek és bírálóinak is, akik többé-kevésbé ragaszkodnak a Török Köztársaság alapítójának, Mustafa Kemal Atatürknek a vívmányaihoz.
Atatürk világi államot épített fel az Oszmán Birodalom romjain, az arab helyett bevezette a latin ábécét, megkövetelte az európai stílusú öltözködést, és bővítette a nők jogait. Az 1920-as években kezdődő nyugatiasodással együtt kialakuló társadalmi törésvonal mindmáig létezik – ahogy az a mostani tüntetéseken is látszik. A szekuláris, Nyugat felé forduló, zömmel felsőfokú végzettségű „fehér”, valamint a vidéki, vallásos, gyakran alacsonyabban iskolázott „fekete törököket” a nemzeti lobogón és Atatürk portréján kívül nem sok más köti össze. „Csodálkozom, hogy nekik is a török zászló a jelképük” – mondta az Erdogan mellett tüntetőkre Ugür Genc a kormányellenes megmozdulások központjául szolgáló isztambuli Taksim téren.
A kormányfő lemondását követelő, kemalistákból, kurdokból, liberálisokból, baloldaliakból, szakszervezetisekből és melegekből álló furcsa és színes szövetség szerint Erdogan és hívei veszélyt jelentenek a köztársaság vívmányaira, ugyanakkor a miniszterelnök pártfogói is a köztársaságra és a népre hivatkoznak. Erdogan egyébként egyértelműen kifejtette, hogy nem tartja igazi törököknek az utcákon randalírozókat.
Erdogan történelmet írt 2002-ben, amikor a konzervatív, iszlámbarát Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) élén megnyerte a választásokat. Három ciklussal később alig lehet ráismerni Törökországra, amelynek szárnyaló gazdasági növekedéséről a legtöbb európai ország csak álmodik. A kormányzásba korábban államcsínyekkel gyakran beavatkozó hadsereget visszaszorították a kaszárnyákba, és megindultak az évtizedes török–kurd konfliktust lezáró tárgyalások.
Ugyanakkor három választási győzelem után a kormányfő bírálói szerint egy iszlamista állam kiépítésén munkálkodik, amely előírja állampolgárainak, hogy mikor és mit igyanak vagy viseljenek. Az Atatürk által száműzött fejkendő pedig lassan visszalopódzik az egyetemekre, a hivatalokba, sőt, az elnöki palotába is. A kritikusok nem mulasztják el megjegyezni, hogy Erdoganból előbújt a korábbi énje. Miközben az utóbbi hetek drámai eseményei és túlfűtött retorikája miatt néhányan újra „két Törökországról” beszélnek, az Erdogan tízéves kormányzása alatti újraelosztásnak és elitcserének köszönhetően valójában kissé elmosódott a fekete és a fehér törökök közötti törésvonal – mutatott rá Cengiz Candar ismert török újságíró, korábbi elnöki tanácsadó.
