Hatezerhétszáz – ennyi magyar diák jelentkezett az idei érettségire Romániában, az utóbbi két év átlagát nézve pedig a felének esélye is van rá, hogy átmenjen, és megszerezze az érettségi oklevelet.
Ez a papír jogosít fel a továbbtanulásra, bár a felsőoktatásba való felvétel újabb szűrőket is jelent, a fentiekből kétezerötszáz-háromezer is lehet az esélyesen bejutók száma, valójában e létszámnak csak egy része fog beiratkozni valamelyik egyetemre, s azt nem is mindenik végzi el, eme arány talán hatvan-hetven százalék körüli. Azaz a kezdőszám kétszeresen is megfeleződhet.
Márpedig értelmiség nélkül egy kisebbség kétszeresen hátrányos helyzetbe süllyedhet. Nem véletlen, hogy értelmiségünk módszeres elűzése folyt a korábbi rendszerben, miként diákjaink továbbtanulási esélyeinek csökkentése is állampolitikai törekvésnek számított. Sok akkori akadály elhárult fiataljaink útjából, de még mindig nem beszélhetünk valódi esélyegyenlőségről, mégpedig több okból kifolyólag.
Mindenekelőtt ott a szórvány áldatlan helyzete, sok gyerek már eleve elesik az anyanyelvű oktatás lehetőségétől, aki pedig mégis elvégezheti az elemit magyarul, az a következő lépcsők valamelyikén akad el, ugyanis lakhelyi, regionális, anyagi stb. okokból nem folytathatja tanulmányait ugyanazon a nyelven és közösségben. Hol a hangsúlyozott pozitív diszkrimináció, mely ezt némileg enyhíthetné? A közösségi élménytől való megfosztottság, a frusztrált nemzetiségi tudat nagyon gyakori a tagozatos iskolákban, a tanintézmények önállóságának megadásával pedig még sok település adós magyar lakosainak, mint legutóbb bebizonyosodott például Dicsőszentmártonról és Segesvárról, Marosvásárhelyről, ahol az önkormányzatok még mindig megtagadják a saját iskola alapításának lehetőségét a magyar oktatástól.
A legnagyobb baj azonban a felsőoktatási intézmények különválásának módszeres, két évtizede tartó elgáncsolása. A létszámkeretek ugyan bővültek, a szakkínálat és tanári karok nemkülönben, de a mai napig nem születhetett meg az önálló Bolyai Egyetem, állandó elkeserítő küzdelem és diszkrimináló packázás jut ki a magyar orvosképzésnek Marosvásárhelyen, egy demokratikus államban gyakorlatilag botrányos módon elnyomják a diákság, a tanári karok és a szülők természetes önállósulási törekvéseit, s ezzel hátrányba szorítják az anyanyelvi oktatást, és korlátozzák a magyar diákság képzési, valamint elhelyezkedési, integrációs esélyeit.
Tulajdonképpen a magyar társadalomépítés hátráltatása folyik: egy magyar értelmiség tudatos, megtervezhető, kiegyensúlyozott fejlesztését lehetetlenítik el, a kisebbségi jogegyenlőséget csorbítják ezáltal, folytatva fű alatt azt, amit a rendszerváltás előtti diktatúra kezdett el. A legnagyobb vétek: a valamikori, az állítólag megdöntött nacionálkommunizmus céljaival való radikális szakítás ígéretének meghazudtolása.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.