Bár az éghajlat, ki­terjedés, természeti, történelmi adottságok nagyon eltérőek, mégis találni kö­zöset a székely és a spanyol nép között. Míg mi valaha a keresztény Európát védelmeztük tatártól, töröktől, addig ők az arabokkal hadakoztak.
A globális felmelegedés hatása miatt a nyár már szinte a mienkhez hasonló, de a tél enyhébb, ám szeles. A spanyol kisgazdaság átlagosan négyhektáros, de ugyanúgy küz­denek az elöregedéssel, mint mi. Egy spa­nyol gazda, bár hetvenen felüli, két traktort is birtokol. Egyet permetezni, másikat a nagyobb munkákra használja. A támogatási rendszer hasonló náluk is, de összegben lényegesen különbözik, hektáronként eléri a 700 eurót is.
Minden darabka földet megművelnek, s velünk ellentétben a fákat nem vágják ki. Ott is van eltérés a föld minősége között, de a szólás náluk is igaz: rossz föld nincs, csak rossz gazda. Még a fák között is minden darabka föld szántott.
A paraszti gazdaságok is hasonló méretűek, de már kívülről is látszik a jólét. A gyomirtás, műtrágyázás is hasonlóan folyik, csak nagyobb mennyiségben, mert megengedhetik maguknak. A tarlót nem égetik le, a következő vetésig hagyják. Először azt hittem, jó biogazdászok, zöld trágyának használják, ám tavasszal láttam, hogy keményen kipermetezték, még a búzát is kiégették. Különbség, hogy ősztől tavaszig vetnek, ezt megengedi nekik az időjárás.
A gazdálkodás a férfiak dolga, spanyol nő nem dolgozik a mezőn. A román munkaerőt szeretik, igaz, csak addig, míg meg nem tanulnak spanyolul. Reggel kilenckor kezdenek, délben jó órán keresztül sziesztáznak. Nem eszik forrón a kását, nyugodt latinok. Mindenkit szeretnek, csak a katalánokat nem. Apatársamat kérdeztem: miért nem szeretitek őket? Válasza rövid, de velős volt: nem spa­nyolul beszélnek. Ugye, ebben is hasonlítanak hozzánk…