Arra kell nevelnünk a fiatalokat, hogy küzdeni és szeretni tudjanak, szerelem és küzdés nélkül mit sem ér a lét – fogalmazta meg Az ember tragédiája című filmjének vetítése után Jankovics Marcell. A világhírű magyar alkotó vasárnap este találkozott és beszélgetett azokkal, akik e nem könnyű és nem is gyermekeknek való, hosszú rajzfilm megtekintésére beültek a sepsiszentgyörgyi színház új stúdiótermébe.
A sok rangos díjjal kitüntetett művész – akinek nevét a Magyar Népmesék sorozat tette a széles közönség előtt ismertté – Madách Imre drámai költeményének animációján 23 évig, 1988-tól 2011-ig dolgozott (kisebb-nagyobb szünetekkel), és saját bevallása szerint azért vágott bele, mert elégedetlen volt a (szerzője által nem is színpadra szánt) mű színpadi előadásaival. Valóban nagy feladat volt ez – a kritikusok szerint a pálya csúcsa –, de megérte, mert „kis fába minek belevágni?” Alkatilag nem érzetem magam képesnek arra, hogy bohóc legyek, irritált, hogy a műfajt csak röhögtetésre szánták; én meg akartam mutatni, hogy az animáció komoly dolgokra is képes – magyarázta saját indíttatását, és hozzátette: más súlyos témákat, például a Hamlet feldolgozását is javasolták neki, ám ő úgy érezte, ez az angolok dolga, nekünk saját értékeinket kell felmutatnunk. Az ember tragédiáját valóban nehéz megérteni, sok tömény gondolatot hordoz, de tizenkét éven felül már a gyermekeket is elragadja az érzelmi töltete, és ez is fontos. Én minden filmet magamnak készítek – mondta Jankovics –, mert ha nekem tetszik, van esély arra, hogy másokat is megragad. Sok munka, de ráérzés és ösztön is van a végeredményben – a mű aktualitását pedig nem kellett bizonygatni, sőt, hátborzongató volt azzal szembesülni, hogy Madách 1861-ben megelőlegezte a globalizációt, az energiaforrások felélését, az elgépiesedett emberiséget. Jankovics Marcell felfogásában Lucifer sem ellenség, hanem Isten árnyéka, a fény ellenpárja, független és Ádámnál olykor szenvedélyesebb, romantikusabb szellem.
A teremben magyartanárok is ültek, egyiküknek válaszolva a rendező elmondta, hogy szerinte az iskolákban sem jól tanítják Madáchot, néhány szóban pedig kitért a János vitéz, illetve az 1975-ben Oscar-díjra is jelölt Sisyphus keletkezésére és utóéletére is. További terveiről búcsúzóul így nyilatkozott: „nem tudom, meddig kell folytatnom, de eszem ágában sincs leállni. Szerencsém volt, hogy szerettem és szeretem a munkámat, és van igényem a közönségre is, tehát dolgozni fogok. A szerelem koromnál fogva egyre kevesebb lesz, ezért több küzdelemmel kell az egyensúlyt megtartanom.”
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
