Még két év
A 2008–2011-ben benyújtott, megnyert és leszerződött városi pályázatok zöme most jutott el a kivitelezés szakaszába – az ugyan meg­érne egy misét, hogy miért ennyi év késéssel, de maradjunk annyiban: ilyen a romániai rendszer. A várost most teljesen felfordító nagy munkálat a vízvezeték- és csatornarendszer felújítására elnyert több tízmillió eurós pá­lyázat, ezzel párhuzamosan zajlik az integ­rált városfejlesztési terv infrastrukturális szegmensének kivitelezése. Ezekkel az uniós pályázatokkal 2015. július 31-ig el kell számolni, különben elvész a pénz – ezért nyitottak meg egyszerre sok munkafrontot, és itt üt vissza az, hogy sok pályázatot nyert az önkormányzat. De hát az volt a cél, hogy rövid idő alatt nagy fejlődésen essen át a város – ma­gyarázza Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester. A központi régióban a szektoriális és operatív programok lebonyolításában is Kovászna megye áll a legjobban, és ez látszik is. Szinte nincs utca, ahol ne dolgoznának, a vizes projekt gyakorlatilag az egész várost érinti. Erről pár szót azért érdemes írni.
Sok városlakó kifogásolja, „más me­gyék­ből” valók dolgoznak Sepsiszentgyör­gyön: nos, az végzi a munkát, aki a versenytárgyaláson elnyeri ezt a jogot. Sem ebbe, sem a munkálat lebonyolításába nincs beleszólása az önkormányzatnak, majd az átvételkor fogalmazhatja meg kifogásait. Sajátossága a vizes projektnek, hogy – nagyon nagy összegű pályázatról lévén szó – az unió úgynevezett konzultáns cég alkalmazását követeli meg, amely a terv alapján kiválasztja az anyagokat, ellenőrzi a munka menetét. Nos, a vízvezetékrendszer egyik méretének olyan műanyag csövet választott ki a konzultáns cég, amely a toldásnál rendesen viselkedik, de a leágazásoknál szétreped, mihelyt nyomás alá he­lyezik – ezért történik meg, hogy a már visszatemetett árkot előbb-utóbb ismét kiássák a munkások. Sok bürokrácia aztán a megfelelő cső kiválasztása, ez időhúzással jár – itt jön be az, hogy ha egy cég megcsúszik a munkájával, borul minden egyeztetés.

Térkép nélkül
Városjáró körutunkat az Olt utcában kezdjük. Sok nyűg, számtalan egyeztetés, türelmetlen lakók háborgása – de a tavaly bejelentett ütemtervet tartják, úgymond az utolsó száz méteren a munkálat. Általános menetrendje egy teljes utcafelújításnak: kezdik a gázasok kicserélni vezetékeiket, ez lévén a legveszé­lyesebb, ehhez igazodnak majd az egyéb köz­művesítésnél. Víz- és csatornarendszer következik, aztán villanyhálózat, kábeltévé, internet, minden egyéb – itt már a sorrend attól függ, melyik szolgáltatóval hogyan lehet a beosztást megbeszélni. Tudni kell, a gázcsöveket és a villanyvezetéket a két szolgáltató saját költségén cseréli ki, sok lobbi eredménye ez, de sok millió euró megtakarítást jelent a városnak. Az olyan utcákban, amelyek valamely program révén kapnak új burkolatot, a szolgáltatónak is megéri, hogy nem kell visszaaszfaltoznia az árkokat – hátránya viszont, hogy nehéz őket utasítani. Gondot jelent az is: nincsenek nagyon pontos közműtérképek, nehéz úgy dolgozni, hogy nem tudni, mi hol található a földben. Nem az Olt utca esetében, de hipertitkos kábelt is vágtak már el, olyannyira titkosat, hogy semmilyen térképen nem szerepelt.
Csíki utca, balra a Templom utca az útvonalunk. Itt még mindig nem fejezték be a járdák kőlapburkolását, és nem csak a bevé­g­zetlen munka, de egyéb gond is akad ezzel. A Csíki utcában málnási kőből vágott lapokkal burkolták a járdákat, de kiderült, ezek nem igazán időtállóak. A Templom, Kőrösi Csoma Sándor rákosi követ kapott, sokkal keményebb, de itt-ott töredezik már, néhol billeg is. Ki­cserélik majd, nyugtat meg a polgármester, ezeket az utcákat még nem vették át a kivi­telezőtől, és más jellegű problémák is akadnak, a Kőrösi Csoma Sándor utcában például eső­zéskor megáll az úton a víz, ezt is ki kell javítania a munkát végző cégnek. Amellyel egyébként olyan szerződést kötöttek, hogy az átvétel után hét évig a teljes karbantartást is végzi az utcasepréstől a kiégett villanyégő cse­réjéig. Csak itt újszerű az ilyesfajta szerződés, ez a nyu­gat-európai standard, lényege, hogy a kivitelező jobban odafigyel a minőségre, hiszen később zsebe bánja, ha javításokat kell eszközölnie. Romániában két város kötött ez idáig ilyen szerződést, Nagyszeben és Sepsiszent­györgy, nálunk 25 utca van ilyen helyzetben.

Nem póknak való
A Kőrösi Csoma Sándor utca elején egy nagy gödör szélén álldogálunk, ez is a vizes projekt része: számos helyen városszerte, ahol a nagy csövek összekötését kell majd elvégezni, óriási aknákat építenek. Egyszerűbb lett volna úgy kivitelezni a vízvezetékcserét, hogy elindulva egy nyomvonalon, azt végigvinni leágazásaival együtt, azonban akkor végképp megbénult volna a forgalom a városban. Ezért, hogy itt is dolgoznak, ott is dolgoznak, aztán ide is visszatérnek, oda is visszatérnek. Egy pók, mely módszeresen szövi hálóját, idegbajt kapna ettől az ide-oda ugrálástól.
Ugyancsak e pályázat része az új víztartály megépítése az Őrkő mellett, ez fogja a város felső részét kiszolgálni. Fontos, hi­szen emlékszünk: 2010 novemberében, ami­kor a Sugásfürdő felé vezető útnál a fő nyomócső elszakadt, napokig víz nélkül maradt a város egy része.
Számos helyütt csúfoskodnak a földből kikunkorodó vékonyabb műanyag csövek. Ezek valójában kábelcsatornák, villanyosok, kábeltévések helyezik majd el benne huzalaikat. Hosszú távú munkafolyamat részei, majd eltűnnek. Nem ötletszerűen zajlik ugyanis a munka, mondja a polgármester, megvan az eleje és a vége, csak azoknak nem logikus, akik nem látják át az egészet. Neki legyen igaza.

Került „vevő“ a lőtérre
Kis autózás után az állomásra érünk. Jó ideje zajlik már a vasútállomás épületének felújítása, nagyon araszolgatva. Uniós prog­ramból készül ez is, nem a város pályázott rá, de az önkormányzat szerepe nagy abban, hogy a sepsiszentgyörgyi állomás bekerült a fel­újítandók sorába. A vonattal utazókat viszont már bosszantja az összevisszaság, a rendetlenség. Időbe telik még, míg a peronokra aluljárón juthat ki az utazó.
Az egykori méntelep, a kötelező sorkatonaság idején hegyivadász-ezred kaszárnyája csendes, kívülről semmi mozgás nem látszik. Hiába volt az aláírásgyűjtés, az illetékes mi­nisztérium hallani sem akar arról, hogy átadja a városnak. A lőtérrel viszont megoldódhatnának a dolgok, mióta nem használhatják lövöldözésre, a védelmiek is rájöttek, valamit kezdeni kellene vele. Átadnák a városnak, ha az cserében hasonló méretű, lőtérnek alkalmas területet tudna felkínálni. A gond csak az, a környéken nem találni e célnak megfelelő szabad területet, amelyhez a még egyszer akkora biztonsági övezet is meglegyen. Pedig a lőtérre lenne „vevő”, folynak a tárgyalások egy külföldi nagyvállalkozóval, amely tízhektáros területen kezelőközpontot létesítene több tízmillió eurós beruházással. Ehhez a városnak viszont szüksége lenne a lőtérre.

Ösztönző útjavítás
Az Oltmező úton nincs sok látnivaló, itt újdonság az, hogy a Fiat autószalon már nem so­káig díszíti az út mentét, egy dél-afrikai befek­tető társaság ennek helyén létesít bevásárló-parkot. A Csíki negyed néhai rossz hírét felülírni látszik kinézete: ha öt éve még elhanyagolt, kátyús-saras porfészek volt, mára nem csak a lakónegyed fő utcája, de parkolói is takarosak. Sokat ront még az összképen a Sing Sing, de már ennek is több mint felét kiürítették, s most, hogy a fejlesztési minisztérium újra megadta a Mikes Kelemen utcai új szociális tömbház második lépcsőházának felújítására a már egyszer kiutalt, majd visszavett 200 ezer lejt, újabb családok költözhetnek át. A polgármester szerint a Sing Singben csak a hajléktalanszálló marad. A lakónegyedre amúgy ráférne még a csinosítás, parkosítani kéne itt-ott, s azt gondozni is. A kertészet alig győzi a munkát, új dolgozókat alkalmazni továbbra sem szabad.
A Daczó utca az első, amely az integrált városfejlesztési terv pályázata révén újult meg, egyik portánál a gazda épp újrafesti kerítését. Kétszereződik a pozitív hatás, mosolyodik el a polgármester, az embereket ösztönzi a felújított utcakép, hogy maguk is csinosítsák házukat.
A Csíki utcát ismét keresztezve, a Széchenyi tér a következő témahelyszín. Az Olt utcánál épp nem működik a villanyrendőr, itt már az egyirányú forgalomra való átállás a következő lépés. Egyszerre vezetik be a forgalom­át­szervezést a Kőrösi Csoma Sándor, Erege, Daczó, Vojkán utcával, ezzel ki kellett várni az Olt utca elkészültét. A Széchenyi tér idén még nem, de jövőben körforgalmat kap, a városközpontig bevezető főút tervébe foglalják bele. Tovább haladva ott az elmúlt évek nagy kudarctörténete, a rendőrségi székhelynek készülő épülettel való átverés. Tipikus belügyi arrogancia, fogalmaz a polgármester, egy mai napig érvényben levő egyezséget – mely szerint a több éve elkezdett épületet lakótömbbé alakították volna át – rúgott fel a Ponta-kormány. A csendőrkaszárnya után ez lesz a román állam második legnagyobb beruházása Sepsiszent­györgyön – erre jön vissza az a pénz, amit befizetünk az államkasszába.

Pályázatokra várva
Szemerja felé haladva a Márton Áron utcába nem térünk be, közlekedésre még nem igazán alkalmas, hosszas vajúdás után immár napok kérdése az aszfaltozás, de hát a cég, amelyik itt dolgozik, nem sieti el. Illyefalva felé sem térünk el, a Jókai Mór utca talán a legrosszabb állapotú a város minden utcája közül. Ott megy el az egyik nagy nyomócső, amíg a vizes projektben annak kicseréléséhez, illetve az utca házait-cégeit kiszolgáló víz- és csatornázási rendszer felújításához nem érnek el, felesleges is volna oda befektetni. Az utca nem szerepel egyetlen felújítási pályázatban sem, de a polgármester bízik benne, sikerül valamiként pénzt szereznie rá hazai forrásból, hiszen a következő uniós költségvetési időszak pályázati kiírásaira is még éveket kell várni, és míg azok kivitelezése elkezdődhet, nagyon sok víz lefolyik az Olton.
A Stadion utcában szintúgy kikotort árok, ilyenkor lehet igazán látni, mekkora az alapozása egy-egy utcának. Ha a vizesek végeztek, a stadion felőli járdát felújítják, ide is új villanyoszlopok kerülnek.
Az Őrkő negyedben siralmas a látvány, a mostanára felhagyott kőbánya teraszáról viszont szép a rálátás a városra. Szemét nincs annyi, mint korábban, a Váradi–Bartalis vesztőhely környéke is tiszta. A kőbányához felvivő út kínálja magát átjárónak a leendő Borvíz utcai lakótelepről a Szemerja negyedbe, a katlan pedig, mely a kőfejtés után maradt, izgalmas helyszín lehetne.
A Fenyves utca egyik tipikus példája annak, hogyan nem szabadna dolgozni. Ilyenkor kérdik – és joggal – az emberek: miért kell a friss aszfaltot tönkretenni. Nos, két-három évvel ezelőtt, amikor a Fenyves utcában aszfaltoztak, a gázasoknak még reményük sem volt arra, hogy lesz pénzük kicserélni vezetékei­ket, párhuzamosan az utca közepén pedig a vizes projekt áskálódása zajlott, magyarázza a polgármester. Visszaaszfaltozzák a saját költségükön, teszi még hozzá. De hát az már so­sem lesz olyan, teszem én hozzá.

Lesz-e mélygarázs?
A központba visszakanyarodva marad még a mostanság sokakat foglalkoztató kérdés: a mélygarázs ügye. Ismeretes, az integrált városfejlesztési terv része volt, melyre bár nem adták meg a támogatást a Regionális Operatív Prog­ramnál, a pályázat részeként szerepel a kivitelezési tervben. 2009-ben még sorban álltak az érdeklődők, akik az önkormányzattal társulva pénzt fektettek volna a mélygarázs megépítésébe, mára azonban változott a gazdasági helyzet. Az önkormányzat most épp levelezést foly­tat Gyulafehérvárral, megpróbálja elérni, ve­gyék ki a tervből, s bár a városközpontban a parkolási gondokat megoldaná, lemondanának róla, mondja a polgármester. Amennyiben Gyulafehérvár elutasítja a kérést, el kell készíteni a föld alatti parkolót, és ez most nagy anyagi megterhelést jelentene a városnak.
2015 júliusa tehát az a dátum, amikorra mindennek össze kell állnia, addig – kéri a polgármester – bízzanak a városvezetésben, hiszen azt akarják, a legkisebb önkormányzati ráfordítással a lehető legtöbbet épüljön Sepsiszentgyörgy. Amúgy uniós pályázatok, kormánypénzek nélkül évi egy utca felújítására futná saját költségvetésből. Ha bármikor, most aztán türelem és kitartás szükségeltetik a városlakóktól, hogy eme építőtelepi közjáték két év múlva csak kéz­legyintésnyi emlékként maradjon meg.