– Egyre időszerűbb a kérdés mindenütt: mi fér bele a legszükségesebb kiadásokon kívül az idei költségvetésbe?
– Egyre kevesebb vagy éppen szinte semmi – felelte mosolyogva Kasléder József polgármester. A mosolyt is értettük, azt jelentette, hogy a nehezebb dolgokból mindig a kiutat kell keresni, akadnak a háromszéki községeknek még olyan rejtett, de nem titkos tartalékai, amelyeket elő lehet, elő kell venni. Ilyen a közmunka, a felénk még élő kaláka. Ha a köz­pénzből beszerzett nyersanyaggal a helyi­ek kalákája társul, eredmények születnek. – A községközpontban, a Fel­szeg­ben pél­dául a sáncokat kell kitakaríttatni – mondta a köz­ségvezető, mert nem kis bajt okoznak a lefolyó felszíni vizek. 15 000 lejt tettünk félre a zalánpataki út fenntartására, amelynek hiányzott a megbízható alapja, ahol beázott és szétnyomták a szállítóeszközök a törtkő-réteget, már ki is pótoltuk.

Lesz gyógyvíz a kezelőközpontban
Beköszöntött a nyár, Málnásfürdőn is a vízhiány az aszályos évek következménye. Hamarosan változtatni kell az Olt völgyében levő fúrt kút szolgáltatórendszerének mű­szaki állapotán. Olyan visszás ez a helyzet, hogy egyazon vezetéken történik a víztartály feltöltése és a szolgáltatás. Ezt föltétlenül meg fogjuk oldani, nincs más kiút. Ezt a rendszert mi így örököltük, így vettük át – erősítette meg Nagy Csaba alpolgár­mester.
– Sajnos, erre már nem tudtunk pénzt szánni a költségvetésben, de szo­rítunk a nadrágszíjon, valahonnan kispóroljuk a legszükségesebb összeget. Hasonló módon oldottuk meg tavaly Málnáson is az ivóvízforrások befo­gását. A kormány még nem írt ki újabb programokat a fej­lesztésekre, pedig ne­künk 2014-re fel kellene készülnünk. Hogy Málnás­fürdő most már a község tulajdona, egyfajta kihívás, mert meg kellene kezdeni a turisztikai célokat szolgáló előzetes fel­újí­tásokat. Ilyen a málnásfürdői akvapark és a málnási sípálya, amelyekre már kezünkben az előtanul­mányok. El­készült mind a községközpontban, mind Mál­nás­fürdőn a szennyvízhálózat, legnagyobb gondunk, hogy átadhassuk a rendszert a működ­tetését ellátó szakcégnek. A közel­jövőben meg kell oldanunk a málnásfürdői iskola felújítását, miután az épületet ta­valy megvásárolhatta a tanács. A fürdőn múlt évben megkezdtük a fősétány kikö­vezését, idén be akarjuk fejezni. Ön­erőből szeretnénk felújítani a központi hideg borvizes medencét.
– Az új kezelőközpont beindítására várni kell még?
– Nem lesz olyan egyszerű. A kimondottan erre a célra megalakított Aquasic egyesület által megrendeltük a szükséges bútorzatot, s beszerezzük a szükséges tűzi­fát. Az Országos Ásványvíz Társa­ság bele­egyezett abba, hogy a kezelő­központot rá­köthessük az egykori likőrgyár közelében levő ásványvizes fúrt kútra, amit a Kovászna Gyöngye cég vett bérbe, de mi használhatjuk albérlőként. Ez a kút vegybontott és ismert hatású gyógyvízzel ellátná a központot, ugyanis palackozásra – maga­sabb ásványisó-tartalma miatt – nem alkalmas. Nos, itt az újabb kihívás, mert ezt a vizet fel kell vezetni a kezelőközponthoz.

Mi lesz a tejjel?
– A tejtermelők egyre nagyobb aggodalommal tekintenek az unió új megszorító intézkedéseire, miszerint már else­jétől nem vesznek át az európai elő­írásoknak nem megfelelő minőségű tejet. Mi erről a véleménye, hiszen ön is tejelő állatokat tart szülő­falu­jában? – kérdeztük Kas­léder Józsefet.
– Többször hangsúlyoztam már tejtermelők és más érintettek jelenlétében, hogy az unióban is vannak ke­vesebb állatlétszámmal dolgozó tejtermelők, és minden bizonnyal ott is kerül olyan tej, amelynek minősége egy-egy mutató esetében kifogásolható. A törvényal­kotóknak ezt is kellene mérlegelniük, no meg azt, hogy a székelyföldi tej értékeinél fogva még mindig elismertebb, kiváló táp­értékkel rendelkezik. Ez akkor hogy van, a jobbat a gyengébbel felcseréljük? – ez az én kérdésem. A hivatalos központi szerveink feladata lenne, hogy tudtára hozzák ezt az uniónak, mert információim vannak arról, hogy ezeket a szigorú előírásokat Európában sem mindenhol tartják be. Vajon milyen a teje annak a tehéntartó gazdának az ottani hegyvidékeken, ahol a gazdaság mellett panziót tart fenn, s ott nyomban értékesíti is a kifejt tejet, s esetleg a felesleget adja le?! Itt a nyomorú székely ember, ha egy kisebb méretű feldolgozót hozna létre, olyan normákat rónak elébe, mint egy kis gyárnak! Itt egyéb sem történik, csak ijesztgetik a kisgazdákat, hogy jönnek a megszorítások. S akkor jön az itteni feldolgozó, és mondja, hogy el sem kellene vennem a tejet, ám kedvezek önöknek, mégis elveszem, de akkor önöknek is legyen jó az a pénz, amennyit én adok, és az persze nem publikus! Egyet­értek azzal, hogy a leghigiénikusabban kell kezelni a tejet, ezt szajkózzák a hivatalosságok is, de megérdemlik ezek a gazdák a köztes megoldások útját is, mit kell tenni akkor, ha azonnal nem tud fejőházat te­remteni?! Az Agrosic egyesület – kérde­zem én – nem a kisgazdáért jött létre? Amellett, hogy biztatom a minőség jobbítására a kisgazdákat, megkockáztatom azt a véleményemet is, hogy dolgozzanak, küszködjenek, mert a tejet tőlük is el fogják venni!
– Mi a helyzet a tej értékesítésével Málnáson, Málnásfürdőn?
– Próbáltam a lehető legjobb lehetőséget felajánlani a helyi termelőknek is, de meg kell mondanom, hogy nem igazán tudtak élni a javasolt lehetőségekkel a gazdák. Begyűjtő központ is működik Málnáson és a fürdőn is, de túl azon, hogy nagyjából azonos a felvásárlók ajánlata, a termelők is megoszlottak: ki a közeli felvásárlónak, ki a brassói görög érdekeltségű cégnek, ki pedig a Covalactnak adja a tejet. A jobb jövedelem érdekében bizony olykor kissé rugalmasabban kell gondolkodniuk azoknak, akik rá­szorulnak a tejpénzre. A közös érdekek fontosabbak, mint a személyes kapcsolatok alakította viszony. Meg kell keresni a lehető legjobb kiutat.

Vadcsapások
– Félünk – panaszkodtak a málnásfürdői kávézóban a helybeliek –, mert egyre bátrabbak kezdenek lenni a vadak. A napokban fényes nappal egy medve megölte Mihály László borjúját, s az is aggodalomra ad okot, hogy egy nyakörves kan vaddisznó be-besétál a település területére! Többen jelezték, hogy már a református templom körül is találkoztak az állattal. A Somosi részt nagyon szeretik a vadak. Valóságos vadkamra. A Somosi borvíz felett sűrű ültetett van, s ha valaki ott akarna átgyalogolni Zalánpatakra, nagy a valószínűsége, hogy medvével megy szembe! Gyalogos mesélte, hogy egy alkalommal két medvével is találkozott!
Vadak dolgában Benedek Barnánál, a témakör szakemberénél érdeklődtünk, aki elmondta, hogy sajnos a vadakkal kapcsolatos gazdálkodási politika még mindig nagyon központosított, a főváros bólint rá, ki és mennyire szólhat bele a nagy védelmet élvező medvepopuláció sorsába.
– Nekünk a medve csak bosszúságot okoz, éppen eleget küszködnek ezzel a vadászegyesületek, mi is. Kevés a kilövési keret, s amit kapunk, az is csak szemfényvesztés: 20 000 hektár erdőre egy szál medve! Ez a társaságunk esetében 0,2 szá­zalék, pedig nagyon sok a medve. Buka­restnek vagy fogalma sincs, hogy miképpen áll a helyzet, vagy pedig nem is akar erre reagálni. Bezzeg máshol, másoknak nagyobb a kilövési keret. A vaddisznókat illetően ismerem az esetet, de nem éppen én vagyok  hivatott, hogy erre feleljek. Egy vég­zés előtt álló soproni mérnökjelölt megpályázott itt egy egyébként érdekes vad­gazdálkodási témát. Azt tanulmányozza a szóban forgó nyakörves vadkan révén, hogy miként viselkednek ezek a vadak a mára már kissé megváltozott élettérben, élő­helyükön. Érthető, hogy ennek az állatnak minden mozgását követni lehet. Egyéb­ként teljesen jogos a helyiek aggodalma, persze hogy nem várjuk meg, hogy valami baj történjen. Ha hosszú ideig és állandó jelleggel zavarja a lakosságot, kilőjük, és más állatra kerül majd a nyakörv.
Az erdő gondjai felől érdeklődve megkerestük Szép Jánost, a málnási erdő-közbirtokosság elnökét, aki 2004-től vette át ezt az ősöktől örökölt közös vagyont, amely­nek hozadéka minden tag számára bepótol az egyre szűkösebb konyhai büdzsébe. Elmondta, hogy 771,5 hektár az erdő- és 28,2 hektár a legelővagyon, amit a lehető legjobban szeretnének gyümölcsöztetni a birtokosság 214 tagja számára. Kezdetben a régi vezetőség által felgyűjtött adósságot törlesztették, jelenleg is gonddal küzdenek, mert lejárt az üzemtervük, és ahhoz, hogy újat rendeljenek, 30 000 lejt le kell lepengetni a brassói szakembernek, aki ismeri a helyzetüket, mert a régi üzemterv is annál cégnél készült. A közbirtokossági területet a Száldobos, a Málnási-patak és a Henter mezeje-teteje nevű hegycsúcs öleli körül. Je­lenleg éppen 600 köbméter tűzifa kibé­lyegzése folyik. Kivágják és ki fogják osztani a tagoknak: mindenki egy hektár erdőbirtok után egy méter fát kap. „Gond van éppen elég. Vita tárgya egy 19 hektárnyi legelőterületünk, a szomszédos cser­nátoniak használják, pedig minket illet meg, a miénk volt. Tulaj­donjogának véglege­síté­séről nem mondunk le, keressük a kiutat. Megfelelő székházunk sincsen, és a helyi önkormányzattal sem felhőtlen a viszo­nyunk” – összegzett Szép János.