Ott, ahol rendszerint több bika fedez egy gulyában, célszerű a bikákat kisebb csoportokban tartani. Csoportosításnál lehetőleg ne a megszokott helyén levő bikához engedjük a másikat. A rangsor (hierarchia) kialakulásához minden állatnak idegen terepre van szüksége, ahol bőséges a férőhely. Csak a rangsor eldőlése után szabad őket az esetleg szűkösebb, végleges helyre telepíteni.

Ügyelni kell arra, hogy elég mozgási lehetőségük legyen. Nyáron kisebb legelőszakaszokon tartsuk a bikákat. Árnyékos hely biztosítása szükséges. Télen fedett, mélyalmos pihenőtér, takarítható etetőtér, kiscsoportos tartásra kialakított, egyik oldalról nyitott — akár színszerű — vagy esetleg zárt épület biztosítja az állatok szakszerű elhelyezését. A növendék bikákat rendszerint tízes csoportokban szokták elhelyezni, ami hozzájárul a szilárdabb szervezetű bikák neveléséhez. A fajlagos gyarapodáshoz felhasznált takarmány mennyiségének mérése hagyományosan csak az egyedi elhelyezés esetén oldható meg. De a számítógépes vezérlésű egyedazonosító rendszerek, nagy pontosságú takarmányadagolók, elektronikus mérlegek elterjedésével ma már megoldható, hogy a kötetlenül, kis csoportokban tartott állatok egyedi takarmányfelvétele (abrak és tömegtakarmány) mérhető legyen.

A tenyészbikákat a fedeztetési ciklusra feltétlenül elő kell készíteni. A fiatal tenyészbikákat át kell állítani az adagolt napi takarmányozásra, ügyelve, hogy fejlődésük törésmentes legyen, szolgálja a szilárd testszerkezet kialakulását. Elhelyezésüket úgy kell kialakítani (nagyméretű fix karám vagy legelőszakasz), hogy elég mozgásterük legyen. Az így nevelt és minősített tenyészbikákat lehetőleg kétéves korig nem ajánlatos tenyésztésbe venni. A fedeztetési cikluson kívüli időszakban a tenyészbikák gondozását és takarmányozását optimálisan kell biztosítani, mivel ezek képviselik a legnagyobb értéket a tenyészetben. Csoportos elhelyezésnél nagy mozgástérre van szükségük, ügyelve arra, hogy az agresszív típusú egyed ne bántalmazhassa társait. A tenyészbikákat nem szabad túlhizlalni, de mindig legyenek tenyészkondícióban, kihelyezés előtt pedig javuló kondícióban. Az évenkénti ciklusok számától függően a fedeztetési idények között eltérő hosszú­ságú pihenőidőt kell biztosítani a bikák számára. A felkészülést a fedeztetési idény befejeztével hamarosan, két ciklus alkalmazása esetén azonnal meg kell kezdeni. Fel kell mérni a tenyészbikák kondícióját, lábszerkezetét és az esetleges egészségügyi gondokat. Ha ilyen adódik, a megfelelő takarmányozásról, elkülönítésről és a kezelésekről gondoskodni kell. A tehenek vemhességi vizsgálatánál értékelni kell a bika vemhesítési eredményeit.

A bika termékenyítőképességét még a fedeztetési ciklus megkezdése előtt meg kell vizsgálni, e célból a bikát próbaugráltatják, az ondóját mikroszkopikusan megvizsgálják, és mikrobiológiai vizsgálatnak vetik alá. Ennek eredményéből derül ki, hogy mely egyedek indulhatnak a fedeztetési ciklusban, melyeket lehet gyógyszeresen kezelni, és melyeknél indokolt a pihentetés vagy a selejtezés. Évente legalább két alkalommal a körmöket meg kell vizsgálni és a szükséges körömápolást elvégezni. A szakszerű körömápolás a tenyészbikák hasznos élettartamát jelentősen megnövelheti. Ez a teheneknél sem nélkülözhető. A fedeztetési ciklus alatt figyelni kell a bikák erőnlétét, szükség esetén adjunk abrakot, ez lehet a legelőszakaszon belül, a gulya között, erre a célra használt, félbe vágott műanyag hordóban vagy vályúban, naponta egyszer, felügyelet mellett, esetleg éjszakára a gulyától elkülönítve. Szükség esetén idejében gondoskodni kell cserebikáról.