Beszélgetés Egyed Péter egyetemi tanárralÉrettségi belülről

Egyed Péter: Minden esztendőben a román nyelv és irodalom vizsga okozza a legnagyobb gondot a székelyföldi diá­koknak, idén ellenben több tanuló azt mondta, hogy a román tételek megtanulhatóak és tudhatóak voltak, közepes és középnehéz kategóriába sorolták azokat. Nyelvismereti gondok persze most is adódtak, elsősorban a szinonimáknál, de a szótári ismereteknél is. A nyelvismeret kérdése megjelenik a nagy egyetemi központokban is később. Kolozsváron megfigyeltük, hogy a székelyföldi diákok sajátos nyelvi gettóba zárkóznak, egy kis réteg elkezd tanulni románul, de sokan vannak, akik mindvégig nagy problémaként élik meg a multikulturális nagyváros nyelvi összefüggéseit.
– Milyen felelőssége, feladata van a vizsgaközpont elnökének?
– A központ elnöke elsősorban a jogi hitelességét biztosítja az egész vizsgafo­lyamatnak, dönt azokban a kérdésekben, amelyek a hatáskörébe tartoznak, legvégül pedig ő írja alá az érettségi diplomákat. Minden nap azzal kezdődik, hogy a fel­ügyelő tanárok megkapják az adott napra vonatkozó útmutatást, kiképzést a technikai lebonyolítás részleteiről. Az a terület, ahol a vizsgák zajlanak, teljesen biztosított, kezdve a kapustól a folyosófelügyeleten át, a termek­ben két felügyelő tanár tartózkodik, és itt vannak a kamerák. A felvételeket egy ezzel megbízott tanár követi, de a leglényegesebb a visszakereshetőség, mert ezeket a felvételeket megőrizzük. Az állami adminiszt­ráció archiválási szabálya vonatkozik erre, vagyis öt évig kell megőrizni a felvételeket.
– Milyen úton jut be a tétel a vizsgaközpontba, és mi az útja a diákokig?
– A tétel elektronikusan jut be az iskolába a központi archívumból a vizsgaköz­pontban biztonsági kóddal felszerelt ké­szülékre. Mobiltelefonon az informatikus megkapja a jelszót, és annak alapján tölti le az archívumból kiemelt tételt. Attól a pillanattól kezdve, amikor a tétel elektronikusan és papír formában is megjelenik, a bizottság tagjai nem hagyhatják el a számukra kijelölt termet, és oda sem léphet be senki egészen addig, amíg a tételeket zárt, lepecsételt és aláírt borítékokba nem helyezik. Ezeket a borítékokat viszi be az elnök és a bizottság tagja a terembe, ahol a diákok előtt felbontja. Minden diák kap egy borítékot, ellenőrzi a biztonsági pecsétet és azt, hogy nincs-e más a borítékban, ezzel veszi kezdetét a vizsga. A magyar diákok megkapják a tétel magyar fordítását is.
– Háromszéken két diákot kizártak a román nyelv és irodalom vizsgáról, egyiket a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközép­iskolában, a másikat a Mikes Kelemen El­méleti Líceumban működő központból, ahol négy iskola közel háromszáz diákja érettségizik. Mi az eljárás az ilyen esetekben?
– A vizsgáról való kizárásban is van szerepe az elnöknek. Említett esetben egy felügyelő tanár felfigyelt arra, hogy egy diáknak elektronikus lehallgatóberendezés van a fülében, ami hangot adott ki, ez tulajdonképpen egy jelfogó, amire lehet közvetíteni. Ezt jelezte, később pedig az is kiderült, hogy a mobiltelefon is az illetőnél volt, amit kötelezően le kellett volna tennie a terembe történő bemenés előtt. Ezek alap­ján ki kellett zárni. Meg kell várni az adott vizsga végét, és csak azután indul az el­járás, ami elég bonyolult. Az érintett diák a Református Kollégium idei végzőse, aki ezen tett következtében egymás után két érettségiről kimarad, leghamarabb jövő ősszel iratkozhat újra be a vizsgákra. 
– Többször esik szó arról, hogy az információdömping helyett különböző készségek kialakítására kellene helyezni a hangsúlyt az iskolában. Milyennek kellene lennie az ehhez igazodó érettséginek?
– Mostanság kezdik elfelejteni, korábban az érettségi a nemzetállam eszköze volt, hogy egy adott műveltségi szintet mutasson fel. Ez a modernitás vívmánya, hogy a művelt elitet igazolhatóan az állam rendelkezésére bocsássa. Manapság az általános műveltségi szintet az elektronikus eszközök használata is befolyásolja. Úgy tűnik, öt-tíz év múlva, a politikai konjunktúrától függetlenül nagyon át kellene gondolni azt, hogy milyen lesz az érettségi a XXI. században. Szerintem az oktatással foglalkozó rétegnek, az értelmiségi elitnek a víziója kell ahhoz, hogy tizenöt-húsz évre előre lássa, milyen jellegű ismeretek, készségek és képességek szükségesek ahhoz, hogy a működő viszonyítási szintet fel lehessen állítani. Van egy európai kultúra, egy európai rendszer, amelyik sajátos képességeket, készségeket fog igényelni. Ehhez is igazodni kell, de az is fontos: aki érettségi után továbbra is tanulni kíván, olyan jellegű ismeretekkel, készségekkel induljon, amelyek lehetővé teszik a folytatást. Ez a nagyobb tét, hisz az információ ma már rengeteg helyről megszerezhető.