A faragott tárgyak, népies ruhák, varrottasok, használati üvegtárgyak, aprólékos munkát igénylő színes gyöngysorok mellett mézeskalácsot, aranyló mézet, számtalan lekvárt – köztük üstben főzött, cukor hozzáadása nélkül készült szilvát is –, szörpöket, rókagomba-savanyúságot és szárított erdei gombát, sós tallért is kínáltak, s kellemes, illatos színfoltnak bizonyult a kézdiszéki kertész munkáját dicsérő fűszer- és sziklakerti növények gazdag választéka.
Volt, aki már meg sem kóstolta, csupán mérette az intenzív ízű és illatos tekerőpataki sajtok valamelyikét („jól ismerjük, nagyon szeretjük” – mondta egy középkorú hölgy), de érlelt sajtokat választhattunk a torockói igen gazdag kínálatból is, s azok mellett egyébként tízféle ízesítésű, dióval és számtalan fűszernövénnyel házasított friss sajtot is ajánlottak. Egyébként a torockóiak választéka bizonyult ezúttal a leggazdagabbnak, hiszen a soroltakkal együtt tehéntúrót, juhtúrót és túrókrémet, igen magas zsírtartalmú tejfölet, házi vajat is hoztak a vásárba. Jólesően tapasztaltuk, nemcsak a kínált portéka minőségére, de annak csomagolására kiemelten figyelnek a vásárosok, így a lekvárok, szörpök mellett a tekerőpataki, valamint a friss, korondi biosajt és dézsás túró is igényes csomagolásban került a vásárlók kosarába.
Délelőtt, a vásárnyitást követően úgy tűnt, ezúttal többen tértek be a Szent József-plébánia melletti udvarra, mint első alkalommal, ám a termelők közt volt, aki úgy érezte, ezúttal sem kapott elegendő népszerűsítést a vásár, bár ugyanakkor elismerik, „be kell járatni” azt. Úgy értékelték, a szervezők sem hirdették kellőképpen, de a helyszínt is félreesőnek tartják, ezért kevesen tudják, hogy havonta egyszer a Testvértelepülések utcájában hagyományos, jó minőségű helyi termékeket szerezhetnek be. S aki a hét végén elszalasztotta, az augusztus első szombatján ne hagyja ki, nézzen be a színes-ízes vásárba. Érdemes.