Érdekes személet ez egy kisebbségi ügyekkel, magyar oktatással évek óta foglalkozó, s ez okból szakértőnek is nevezhető tisztviselő részéről. Álláspontjából kitetszik: nem tudásra, tanulásra, hanem kényelmes lemorzsolódásra kell ösztönözni gyermekeinket. A szaktárcának nem okos tantervek, jó tankönyvek, érdekes és hasznos tartalmak összeállításán kell fáradoznia, elég, ha így, tanév végén, az újabb és újabb katasztrofális eredmény után elmagyarázza: nem is kell mindenkinek tanulnia. Miközben a világ legfejlettebb államai évről évre növelni igyekeznek a felsőfokú képzésben részesülők arányát (Kanadában például a lakosság 51 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, Izraelben 46 százalék, Japánban 45, az Amerikai Egyesült Államokban 42 százalék), nálunk a magyar oktatásért felelős államtitkár minél több diákot szakiskolába irányítana, s arra biztatja őket, ne kínlódjanak az érettségi diploma megszerzésével, érjék be technikumi képzéssel. Bizonyára minisztériuma álláspontját is közvetíti, s szavaiból kitetszik, nem tartják fontosnak, hogy a szakiskolában, szaklíceumban éveket eltöltő fiatalok szakmán kívül megtanulják az alapokat irodalomból, földrajzból, történelemből vagy akár matematikából. Szerinte bőven elegendő, ha valamilyen mesterségre kiképzik őket, pedig a valóság az, hogy igazából még arra sem, vagy ha igen, nincs esélyük munkahelyet találni.
Ünnepelheti az RMDSZ, hogy sikerült egy államtitkárt megtartani a tanügyi tárcánál, ha az csupán ennyire képes. Előbb finoman csúsztat, a középmezőnybe helyezi Kovászna és Hargita megyét (valójában az országos lista végén állunk, csupán Ilfovot és Teleormant sikerült leköröznünk, s a háromszéki átlag több mint 12 százalékkal gyengébb az országosnál), majd hinti a nép elé a merjünk kicsik lenni szemléletét. Ahelyett, hogy ésszerű román tanterv, módszertan bevezetésén fáradozna, mely akár a székelyföldi diákok számára is lehetővé tenné, hogy könnyen megtanulják az állam nyelvét, s ne csupán 37 százalékuknak sikerüljön a román záróvizsgája.
Pedig Király András nem fiatalember, tanárként, iskolaigazgatóként megérte azokat az időket, amikor még arról próbálták meggyőzni a magyar ifjakat szüleik, tanáraik, ha szeretnék bármire vinni az életben, magasabb szintre jutniuk, jobban teljesíteniük, kétszer annyit kell tanulniuk, mint a többségi nemzet fiainak. A megszerzett tudás az egyetlen, amit soha senki nem vehet el tőlük.
Ma nem ez a trend Romániában, de még az itt élő magyarság körében sem. A politikumnak nincs szüksége okos, gondolkodó elmékre, jobb szereti a könnyen befolyásolható, tudatlan tömeget. S lám, ehhez az irányvonalhoz igazodik a magyar érdekvédelem megbízott képviselője is. Feledi, hogy hatalmuk megőrzéséhez lehet, elegendő az alig valamit tudó középszer, de közösséget, jövőt, jobb társadalmat építeni édeskevés.