Dzsiudzsicu, cselgáncs – japán eredetű önvédelmi sportok. A gyökerek több évszázadra nyúlnak vissza, és egy japán orvos, Akyama Shirobei nevéhez kötődnek. Akyama egyszer Kínában járt, ahol egy titkos szektától megtanulta a hakuda nevű harcművészetet.
Visszatérve Japánba bezárkózott lakásába, s ott három esztendő alatt, a Kínában tanultak alapján kidolgozta saját módszerét. A három esztendő letelte után előállt, és bejelentette, hogy háromszáz fogást tud, amelyekkel valamennyi ellenfelét képes ártalmatlanná tenni.
Hogy hogyan jött rá a cselgáncs lényegére? Egy havas téli napon kint sétált a kertjében, és látta, hogy egyik cseresznyefájának erős, vastag ága letörött a ránehezedő hótömeg súlya alatt, de a mellette álló kis fenyőfa gyenge ága csak meghajolt, majd amikor a hótömeg saját súlyától lecsúszott, büszkén felegyenesedett. Az orvos ekkor felkiáltott: Utánaengedni, hogy győzhessünk! A XIX. században aztán egy másik japán, a nagyszerű pedagógiai érzékkel rendelkező Jigoro Kano Bungakushi tényekkel igazolta a testnevelés szükségességét, s e szükségesség népszerűsítése érdekében előszedte és felújította Japán már feledésbe merült harci játékait. Mindenikből kivette azt, amit értékesnek talált, aztán megalkotta új módszerét, s ezt dzsúdónak (cselgáncs) nevezte el. A dzsúdó lassan és biztosan hódította meg a világot mint kiváló testnevelési eszköz és mint szabályokhoz kötött versenysport. A cselgáncs tehát, mint a dzsiudzsicu, azaz a japán testnevelési rendszer része, küzdősport a szó igazi értelmében. Ennyit röviden arról a sportról, mely nálunk, Háromszéken is honos – Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön.
Maradjunk Sepsiszentgyörgyön, még pontosabban az MSC-nél, s mielőtt Petru Oltean, az MSC cselgáncs és dzsiudzsicu piros-fehér öves hatdanos mestere elvonulna vakációzni, pörgessük vissza a mögöttünk maradt fél év történéseinek filmszalagját.
Petru Oltean – ha netán valaki nem ismeri vagy elfelejtette a lapunk hasábjain megjelent portréját, elmondjuk még egyszer, hogy Marosvásárhelyen született, Radnóton kezdte sportpályafutását, innen került Brassóba, majd Sepsiszentgyörgyre, előbb az Electróhoz (1988-ban mint edző, s párhuzamosan az edzői tevékenységével életre hívott egy önvédelmi, lényegében egy dzsiudzsicu szakosztályt), majd 2008-tól az MSC-hez. De mielőtt a klubhoz került volna, 1992-ben megalakította saját klubját, a Samurai Clubot. Többszörös Balkán- és országos bajnoki érmes. Nős. Felesége, Cristina testnevelő tanárnő, cselgáncs- és küzdősportedző, versenyző. Kislányuk, Veronica hatéves, és maga is a küzdősportok híve.
– Mester, milyennek minősíti két sportága – cselgáncs és dzsiudzsicu – félévi mérlegét?
– Kezdem a cselgánccsal, s azt mondom, hogy az edzésviszonyainkhoz mérten teljesítettünk. Emlékezzünk csak, edzőtermet ígért a város, a klub, egyelőre az ígéretekkel maradtunk, s a szerény munkafeltételekkel. Na de így is szereztünk egy bronzérmet, négy 5. és két 7. helyet. Na de hadd vegyem sorra: U/11-es korosztályban: Laurenţiu Ţifrea (-30 kg) hozta a bronzérmet a csapatviadalról (a körzet vagy régió – ha így jobb – csapatának volt a tagja), egyéniben 5. helyezett, Roxana Onişoru (-32 kg) egyéniben 5. helyezett, U/13-as korosztályban: Bianca Prodan (+52 kg) egyéniben 5. helyezett, Keresztes Tamás (-46 kg) egyéniben 7. helyezett, U/15-ös korosztály: Dimény Bernárd (+66 kg) egyéniben 5. helyezett, Anita Gaban (-57 kg) egyéniben 7. helyezett. Ebből is kitűnik, hogy ebben a sportágban a fiatalokra összpontosítottunk. Negyven és ötven között mozog cselgáncsozóink száma.
– És akkor nézzük a dzsiudzsicut.
– Érmekben összesített mérlegünk: 6 arany-, 7 ezüst- és 14 bronzérem. Aranyérmesek: Oltean Cristina (-49 kg), Antal Róbert (+94 kg), Vlad Codreanu (-60 kg), Nagy Alpár (-81 kg), Alin Pancescu (+ 94 kg), Cristian Oprea (-77 kg); ezüstérmesek: Alin Pancescu (+ 94 kg), Bianca Găban (-55 kg, kettőt), Vajda Róbert (-73 kg), Mihai Dornescu (-69 kg), Răzvan Macovei (-77 kg), Vlad Codreanu (-62 kg); bronzérmesek: Farkas Sándor (-85 kg), Daniel Bulai (-62 kg), Vasilică Bejenaru (-85 kg), Cristina Oltean, Antal Róbert, Mihai Dornescu, Bianca Găban, Nagy Alpár, Vajda Róbert, Vlad Codreanu. Ezek mellé jön még a csapatversenyen szerzett egy ezüst- és három bronzérem. Ami még figyelemre méltó, valamennyi országos bajnokságra (a selejtező útján) bejutott versenyzőnk érmesként tért haza. És még valami. Nagyon jó a csapat, valamennyi tagja a jó sportteljesítmény mellett a tanulásban is a legjobbak közé tartozik.
– Ilyen jó teljesítmény után mit kaptak tanítványai a megyei sportigazgatóságtól, az MSC-től?
– Az idén még semmit.
– És korábban?
– A legjobbaknak járt volna a kalóriapénz, s ez havonta, de sajnos, sportolóink csak akkor kaptak, amikor aranyérmet hoztak, és akkor is csak egy hónapra szóló prémiumot adtak. Ezért is hagyták abba néhányan a küzdősportot, gondolok itt Szőke Attilára és társaira.
– Milyen versenyekre készülnek a második fél évben?
– A görögországi dzsiudzsicu Balkán-bajnokságra, ide súlycsoportonként az országos bajnokság első két helyezettje utazhat, aztán következik a Romániában megrendezésre kerülő dzsiudzsicu-világbajnokság, valamikor az ősz folyamán. Erre úgy tervezzük, hogy legalább négy sportolónk álljon rajthoz.
– Ki segíti munkájában?
– Kedves feleségem, Cristina, aki a küzdőtéren és az edzőteremben is kitűnően teljesít. Cristina egyébként fekete öves 3 danos mester.
– Tervei?
– Mindenekelőtt szeretném magasabb szintre emelni a szakosztály teljesítményét, hogy az előttünk álló időszakban tovább öregbítsük a sepsiszentgyörgyi sport hírnevét, ezen belül az MSC hírnevét is, s természetesen, tovább gazdagítsuk az éremgyűjteményeket. Szeretném, ha sikerülne minél több hazai és főleg nemzetközi vetélkedőn küzdőtérre lépnünk, hiszen csak versenyről versenyre járva biztosíthatjuk a fejlődést, más szavakkal fogalmazva, mély vízben tanul meg úszni az ember.
– Vágya, óhaja?
– Mi más lehetne, ha nem az, hogy legyen végre minden tekintetben elfogadható, megfelelő munkalehetőségünk, egy igazi, korszerű edzőtermünk, úgy, mint Kézdivásárhelyen. Igaz, azt ígérte az új klubvezetés, hogy átrendezi a Szabó Kati Sportcsarnok edzési órarendjét, tervét, és biztosít a cselgáncsnak és dzsiudzsicunak is edzéslehetőséget a nagy teremben. Ezt ígérték...
Csatlakozunk Petru Olteanuhoz, és azt mondjuk az ígéretre: úgy legyen! Úgy legyen, hiszen ez a harcművészeti szakosztály jelen pillanatban az MSC legeredményesebb szakosztálya. A jót pedig vétek büntetni, teljesítetlen ígéretekkel szédíteni.
Pénteken este hívott telefonon Oltean mester: – Ma az MSC díjazta az országos bajnokságokon aranyérmet szerzett sportolókat.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
